"Second date"

Reggel  nehezen nyíltak ki szemeim. Kómás fejjel néztem körül a szobában. „ Ez nem az enyém” és gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott a tegnap este. A kis érzéki játszma a létrával és végül a közös alvás. Átfordultam a másik oldalamra, de rá kellett jönnöm, hogy tök egyedül vagyok a szobámban. Lassan feltápászkodtam új lakótársam ágyáról és kiballagtam szobájából. az ajtóban összefutottam Luluval. Először csak bámultunk egymásra, majd Luhan hátat fordítva nekem próbált otthagyni.

- Lulu- szólítottam meg reggeli rekedtes hangommal.

- Mi az?- fordult hátra. Meglátva arcát elszégyelltem magam. Közelebb léptem hozzá. testünket csak pár centiméter választotta el egymástól.  Kezemmel finoman végigsimítottam arcán lévő seben.

- Nagyon fáj?- suttogtam. Ő nem válaszolt csak szemeit behunyva kezembe fektette arcát.  – Sajnálom Lulu- mondtam pillanatokkal később és magamhoz öleltem az idősebbet.  Mikor kezei körém fonódtak, akkor nyílt a bejárati ajtó és egy kimerült Kris lépett be rajta. Megnézett minket, majd idegesen maga után bevágva az ajtót tűnt el egy szempillantás alatt.  Kiváltam a kisebb öleléséből és Létra ajtójához léptem.

- Kris, nyisd ki…légy szíves.- kezdtem el kopogni. Luhan először szótlanul figyelte a történéseket, majd hangjával megzavarta a pillanatokkal ezelőtt beállt csendet.

- Mi van közted és Kris között?- kérdezte.

Reggel arra ébredtem, hogy egy panda maci liánként fonódott körém. Jót mosolyogtam, de nem feledhettem el a reggeli futást. Óvatosan kiszabadítottam magam az ölelő karok és lábak közül, magamra kaptam a melegítőm, a zenét bömböltetni kezdtem a fülembe és irány a közeli park, ahol tegnap este beszéltünk. Miközben futottam, egy csomó dolgon gondolkodtam: „Biztosan jó az, amit tegnap csináltunk? Csináltunk egyáltalán valami olyat, ami két hormontúltengéses pasinak nem lehetne? Okos dolog volt idáig fajulni hagyni a dolgokat?”  Ezektől a gondolatoktól ahelyett, hogy lenyugodtam volna, csak még idegesebb lettem. Azt hiszem ennek véget kell vetnem, ma beszélnem kell Taoval.

Amikor a lépcsőn felértem furcsa látvány fogadott, Tao és Luhan szorosan ölelték egymást….”Most mi ez?” – gondoltam magamban és berohantam a szobámba. „Az egyik pillanatban agyon veri, a másikban meg ölelgeti…beteg ez a srác…” – mérgelődtem. Halk kopogás zavart meg mérgelődésemben.

- Kris, nyisd ki…légy szíves- jött a másik oldalról a halk kérés. „Na persze, nem, nem nyitom ki, te skizofrén Panda….”

- Mi van közted és Kris között? – hallottam Luhan halk hangját. Kivágtam az ajtót és közöltem, hogy semmi, az ég világon semmi. Haragudtam, tulajdon képen fogalmam sem volt, hogy miért, de haragudtam. Mielőtt újra becsaptam volna az ajtót ránéztem Taora, akinek az arcán fájdalom tükröződött…megbántottam, de nem akartam. Dühös voltam és csak annyit akartam, hogy az előző este legyen meg nem történt. Nem szerethetek belé….

Leforrázva álltam az orromra csapott ajtó előtt. Lulu egy szó nélkül tűnt el a házban. Kris... ő pedig hangosan adta tudtomra, hogy nem akar látni.  Szobámba mentem és órákig feküdtem az ágyamon üres gondolatokkal a fejemben. Fogalmam sincs mi történt velem egy nap alatt. Lulut még sose bántottam meg ennyire. És Kris.. hát a Létrával se akartam bunkó lenni, de valahogy mindig ez jött. Akaratlanul bántottam mindkettőt.

- Egy barom vagyok. – mondtam ki hangosan és felültem ágyamon.  Levettem tegnapi ruháimat és magam mögé dobva őket a szekrényem elé léptem. Kivettem egy fekete trikót és egy sötét melegítőnadrágot. Magamra kaptam és egy pillanat alatt tűntem el a házból. Először a közeli parkba akartam menni, de meggondolva magam olyan helyre mentem ahol nem keresnének. Egy ideig nem akartam senkit se látni. Órákig bóklásztam céltalanul. Egyik buszról a másikba szálltam míg nem a város bűnőzöktől hemzsegő részében kötöttem ki.  félve kezdtem el sétálni, de egy rövid idő után már nem törődtem semmivel. volt akinek nekimentem és őrült mód szidni kezdtek, volt aki ok nélkül megütött, de nem törődtem velük egészen addig még egy kis sikátorba be nem fordultam mivel a kíváncsiság hajtott.  Négy nem túl bizalomgerjesztő emberrel kerültem szembe…

Miután lecsendesedtek a körülmények, úgy gondoltam jobb lesz ha elmegyek letusolni, utána pedig hozzá látok a leckémhez. Útközben összetalálkoztam Tao anyukájával, aki úgy fogadott, mintha csak a fia lennék, kedvesen meghívott, hogy igyak mg vele egy csésze teát, de elutasítottam mondván sok a leckém. Tao apja dolgozott így vele nem tudtam találkozni. Hangos ajtó csapódás jelezte, hogy a panda elment itthonról. Nem is baj, legalább nem találkozom vele. Gyorsan lefürödtem, majd a velem szembe lévő ajtón kopogtam.

-Luhan , helló. Szeretnék elnézést kérni a reggeli balhé miatt.

-Semmiség, sőt ilyet még soha nem csinált Tao. Mármint, hogy megölelt. Jó hatással vagy rá. – mosolygott – És nyugodtan szólíts Lulunak, itthon mindenki így hív és jelenleg te is a család tagja van.

-Rendben. – már léptem volna ki, mikor Luhan utánam szólt.

-Öhm, Kris…nem lenne kedved velem tanulnod? Az angol nem megy valami jól, tudnál kicsit segíteni?

-Persze, mutasd! – huppantam le mellé.

Teljesen belemélyedtünk és észre se vettük, hogy az egésznap eltelt.

Nem tudom hány óra lehetett mikor magamhoz  tértem. Egyből zsebeimhez nyúltam és ellenőriztem, hogy megvannak-e az irataim.  Minden a helyén volt. Minden egyes papírom ugyanúgy állt mielőtt összefutottam volna a négy sráccal, akik, mint kiderült nem akartak semmi rosszat, csak egy jót verekedni.  Fájó testrészekkel tápászkodtam fel a földről. Nem mertem végignézni magamon elég volt belegondolni a látványba hogyan festhetek, tudni már nem akartam.  Miután kiértem a bűnöző negyedből az emberek arca falfehérré vált, ahogy rám pillantottak. Elvetettem hát, hogy tömegközlekedéssel megyek haza. Leintettem egy taxit és bemondva a címet szemeimet lehunyva próbáltam úgy ülni, hogy a legkisebb fájdalmat érezzem csak. Körülbelül fél órát utazhattam csendben az autóban mikor a sofőr hátrafordulva megszólalt.

- Megérkeztünk. – kezébe nyomtam a pénz és kiszálltam az autóban.  Lassan jutottam el a ház ajtajáig, nehezen nyomtam le a kilincset és léptem be az ajtón. Eddigi görnyedt állapotom helyett, kihúzott háttal próbáltam gyorsan eljutni a szobámba minél kevésbé feltűnést kelteni, de ajtómtól nem messze Lulu hangja megállított.

- Tao…-szólt utánam, de mondatát nem kezdte el.

- Mi van? –fordultam felé és próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni, de bordáimnál lévő  hirtelen  fájdalom, csak egy grimaszt eredményezett. 

- Kris, gyere.- szólt be a szobájába a kanadainak, de már nem láttam, hogy kijött-e.

Luhan hangja megijesztett, ahogy az azt követő hangos puffanás is.

-Mi történt? – rohantam ki – Jól vagy? – gyorsan körbe jártam a holtra ijedt fiút,  majd észre vettem a földön heverő „roncsot”.

-Te jó ég. – csapta a homlokomra – Luhan hozz vizes kendőt, egy aspirint, fáslit, ragtapaszt, és egy nagy pohár hideg vizet. – Luhan nem mozdult, csak figyelte fél testvére élettelen testét – Menj már! – kiáltottam rá. Taot pedig a karjaimba vettem és bevittem a szobájába, gyorsan végig tapogattam, hogy nincs e súlyosabb sérülése, szerencsére nem éreztem törést. Levettem róla a trikót és a nadrágot, így egyszál boxerben feküdt. A lábait is végig nyomkodtam, tudtam, hogy nagy fájdalmai lehetnek, ezért próbáltam kikerülni a kék-zöld foltokat. Mikor végeztem a testének végig tapogatásával pofozgatni kezdtem.

-Panda, Panda ébredj. Kelj fel. Hallod?! Fel kell kelned! – utasítottam. Luhan közbe megérkezett a kért eszközökkel. Tao résnyire nyitotta a szemét, ekkor a szájába tömtem a fájdalom csillapítót és a szájához emeltem a poharat. Lassan, de biztosan kortyolgatott – Jól van. Most fel kell, hogy ülj egy kicsit. – Feljebb rángattam az ágyon és körbe fásliztam a mellkasát, majd kitisztítottam a fején lévő sebet.

-Óvatosabban Létra. – szidott le, válasz kép csak rá mosolyogtam. Lin értesítette a sürgősségit, ahonnan azonnal kiküldtek egy orvost. Szerencsére tényleg nem volt törés, csak erős zúzódások. Miután elment még lefekvés előtt benéztem hozzá.

-Hogy vagy Panda?

-Szarul, de büszkén. – morogta.

-Örülök. Jó éjt Tao. – intettem és kifordultam a szobából, de meghallottam azt a nagyon halk kis szócskát.

-Köszönöm! – szinte olyan halkan mondta, hogy ha a légy zümmögött volna, tuti nem hallom meg. Elmosolyodtam és bementem a szobámba.

Sokáig csak csukott szemmel feküdtem az ágyon, de képtelen voltam elaludni. Nehezen ülő helyzetbe tornásztam magam, majd lassan felálltam és az ajtó fele indultam. Már kint voltam a folyosón mikor rosszul léptem.

- Bassza meg. – kezdtem el kicsit hangosan szitkozódni és már indultam volna tovább célom fele mikor nyílt az ajtó és egy Létra lépett ki rajta.

- Panda, mit keresel itt kint?- kérdezte és hangjában pici aggodalmat véltem felfedezni.

- Nem tudtam aludni, így gondoltam…- de mondatomat már nem tudtam befejezni, mert Létra közbe vágott.

- Így gondoltad sétálsz egyet? Te nem vagy normális. – jött oda mellém.

- Ebben legalább egyet értünk. - mondtam nagyon halkan és reménykedtem, hogy nem hallja meg.

-Chööö …Idióta. Sérülten itt mászkál.

-Mit motyogsz? – kérdezte Tao.

-Semmit. – beletúrtam a hajamba és ismételten első gondolatomra hivatkozva cselekedtem – Gyere be. – álltam el az ajtótól – Mire visszamásznál, a szobádba a hangos jajgatásodtól mindenki felébredne. Hova indultál?

-A konyhába, vízért. – mondta halkan. Kicsit beljebb taszigáltam az ajtón és elindultam a konyha felé.  Egy pohárba töltöttem hideg vizet, de mire visszaértem, Tao már édesen aludt az ágyamba.

-Miért érzem azt, hogy erre ment kint az egész? – vakargattam a fejem, majd óvatosan becsúsztam mellé az ágyba. Panda azonnal érezte a közelségem és szempillantás alatt rám mászott.

-Mi vagyok én plüss maci? – mérgelődtem, erre ő csak elvigyorodott.

-Fogd be és aludj. – kaptam a választ.