"First date"

Nem, nem és nem. Nem akarok új suliba menni, új emberekkel találkozni.  Nekem bőven megfelel a régi megszokott. Hjaaa~ elegem van az örökös költözködésből. Remélem most már végleg Hong Kongba maradunk.

Micsoda puccos suli, nem hiába..hisz elit, magán fiú iskola. Olyan, mintha Angliában lennénk, hasonlít egy régi villához, amiket a kosztümös filmekben láttam. Mekkora ajtó…vajon hol lehet az igazgatói?

-Öhm..Bocsánat….- mentem véletlen neki egy nagyon ideges fiúnak. Ő csak rám nézett és már ment is tovább. Mivel senkit nem láttam a folyosón a nyomába szegődtem, de bár ne tettem volna. A fiú WC-ben találtam meg, épp egy vérző orrú fiút püföltek.

-Héj állj már le. Normális vagy? Így is már vérzik az orra. Engedd el. – a ruhájánál fogva kezdtem ráncigálni, de hiába voltam  magasabb nála, sokkal erősebbnek bizonyult és a csaphoz lökött. Fémes íz töltötte meg a számat, a tükörbe nézve láttam, hogy felszakadt a szám.

-Menj. – kiabáltam a földön, halkan szipogó fiúnak. Ő csak bólintott és kirohant, míg én belöktem a támadóját az egyik WC-be.

- Mi a szar? Megint elfelejtetted, hogy mit mondtam tegnap?! HEEEEEEE?!.- üvöltöttem a megszeppent fiúval. Először ingjénél fogva a falhoz szorítottam. Háta keményen ütközött a wc-ben lévő hideg csempével. Az enyhe fájdalom miatt, amit a találkozás okozott, teste remegni kezdett,  és vegyült a félelem érzetével. – Nem fogsz megszólalni?- hajoltam egész közel arcához és úgy köptem felé a szavakat. – Hát, nekem így is jó. – húzódtam egy picit hátrébb és kezemet lendítettem  Luhan arca felé. hezitáltam egy picit, de végül kellő erővel találtam orron. Le akartam állni egy ütésnél, de az adrenalin keveredve a haraggal , amit a kisebb iránt éreztem, elborította agyam és püfölni kezdtem.  Percekkel később csapódott csak ki a mellékhelyiség ajtaja. Lay jött be rajta, akit egy létra követett.  Ez meg mit keres itt?- tettem fel magamban a kérdést, de nem törődve vele Luhannak szenteltem újra figyelmem és egy gyengébb ütést mértem cuki pofijára. Ahogy kezem érintette a puha bőrt egy idegen hangszín töltötte be a helységet.

- Héj, állj már le. normális vagy? Így is vérzik az orra. Engedd el. – ráncigált le a ruhámnál fogva langaléta uraság. Nem tétováztam. Egyből a csapnak löktem. Agyamat elborította lila köd, miután ficsúr úrfi belökött a wcbe.  Minden erőmet összeszedve estem neki és mindaddig vertük egymást, míg az igazgató meg nem jelent mellettünk.

-Uraim mi a fene folyik itt? – az igazgató úr, vagyis azt hittem, hogy ő az, úgy nézett ki, mint egy katona tiszt – Maga az új diák? Máris keresi magának a bajt?

-Elnézést! -  másztam le az alattam lévő fiúról, akinek a szemei még mindig szikrát szórtak – A nevem Wu Yi Fan, nem akartam kellemetlenséget okozni.

-Luhan mindent elmesélt. Nem kell megvédened magad nem vagy veszélyben.

-Chö…

-Tao viszont te annál nagyobba. Hányszor kell még szólj…- a fiú a mondat közepén otthagyta az igazgatót. Nem semmi bátorság kell ezt megtenni. Az igazgató utána üvöltött, hogy azonnal menjen az irodájába, de ő válaszképp csak magasra emelte középső ujját. Tao, úgy látszik meg van az első ember a fekete listámon.

-Igazgató úr megkaphatnám az óra rendem? – kérdeztem halkan, mert attól tartottam, hogy a diri feje menten lerepül olyan vörös volt. Kicsit összeszedte magát és mutatta az utat. Az irodája melletti kis széken már ott ült, az előbbi balhé főkolomposa. Míg a zárral bíbelődtek, alkalmam nyílt rá, hogy jobban megfigyeljem ezt a kis kung-fu pandát. Amint egyre jobban mélyedtem vonásainak tanulmányozásában, rá kellett jönnöm, hogy nem éppen a csúnya kategóriába tartozik. Sőt kifejezetten helyes.

-Gyerünk uraim az irodába. – térített magamhoz a diri hangja.

-Na megnyílt a pokol kapuja. – vicceskedett Tao és rám kacsintott.

Az arcom elöntötte az égő pír. „Kris térj észhez, az előbb verekedtetek össze. Ő rossz.” – figyelmeztetett lelkiismeretem, megráztam a fejem és azonnal kitisztultak a gondolataim.

- Uraim mi a fene folyik itt?- térített észhez valamilyen szinten a diri idegesítő hangja. - Maga az új diák? Máris keresi magának a bajt?- kérdezte a feletettem terpeszkedő egyént.  szóval ő az új fiú. Wu Yi Fan…érdekes egy lény, meg kell hagyni.

- Luhan mindent elmesélt. - kezdte az igazgató a cicafiú felé fordulva. Cicafiú?!Hát jó én se vagyok komplett. Öt perce se ismerem a srácot, de már több jelzőt kapott, mint Lulu.

-Tao…- fordult felém az katonának kinéző férfi. Végig se hallgatva álltam fel és hagytam ott őket. Hallottam, ahogy még idegesen utánam ordibált, de kezemet felemelve középső ujjammal tiszteltem meg az iskola fejét.  Az igazgatói fele mentem és az irodai előtti kis széken vártam, hogy a tatika elbattyogjon ide. 

- Gyerünk uraim az irodába. – hozott vissza  jelenbe az igazgató hangja.

- Na megnyílt a pokol kapuja.- álltam fel és rákacsintottam a mellettem lévőre. Beérve  kényelmesen elhelyezkedtem az íróasztalt előtti egyik fotelben. Lábaimat felhúzva ültem a bőrhuzattal díszített karosszékben.

- Szóval maga. - mutatott a diri Kris felé. – Itt az órarendje és a papírok, amiket még alá kéne firkantani. Töltse ki őket míg én elbeszélgetek ezzel a jómadárral. – tette elé az összes papírt, majd felém fordult.

- Mi van?!- kérdeztem, ahogy tekintetét magamon éreztem.

- Tisztelet, fiam, TISZTELET!- kezdett el üvöltözni.

- Mit akar tudni?! HEE?

- A miértet. - próbált lenyugodni az öreg.

- Nincs miért. Egyszerűen csak jólesett és kész. – rántottam meg vállaim. - Mehetek?

- Nem. – ültetett vissza.

- Figyelmesen hallgatom mit követtem még el. Szóval?- hajoltam közelebb az asztalhoz. Nem szólt semmit, csak egy papírt nyomott a kezembe.  Olvasni kezdtem.- Hogy mi?! Mi a franc ez? Most szórakozik velem?! Hogy ez a kanadai… kanadai ugye? nálam lakjon?! Az én házamban? Na ne röhögtessen.

-Igazgató úr erre tényleg semmi szükség. – újra elpirultam, „Jézus Kris szedd már össze magad.” – Elégszer váltottam iskolát, hogy tudjam, hogyan kell beilleszkedni.

-Nagyon is jól tudom…Kris. – nézte le becenevem a papírról – Igazából ez Taonak lenne nagy segítség.

A mellettem ülő srác már épp nyitotta volna a száját, de a diri felemelte hatalmas mancsát ezzel fojtva belé a szót. Ránéztem Taora, de ő rám se hederített, csak fortyogott magában.

-Nem lehetne esetleg, hogy csak délutánonként, mondjuk együtt tanulunk? – vetettem fel az ötletet.

-Tao jegyei messze az egyik legjobbak iskolánkban, ám a magatartásával némi gondok vannak, mint azt már te is tapasztalhattad, Tao nem éppen tartozik a hidegvérűek közé.

„Vettem észre.” – gondoltam magamban.

-De igazgató úr….

-Semmi de Kris. Ez a döntésem. És most elmehettek fiúk, a napnak még koránt sincs vége. – fel álltam és mérgesen kirohantam. „Ezt nem tehetik meg velem.” – mérgelődtem magamban. Tao unott képpel baktatott utánam.

-Ne kövess…- szóltam rá kissé ingerültebben. Ő erre csak megrendítette a vállát és annyit mondott.

-Ugyan abba az osztályba járunk….- végig nézett rajtam – Létra.

Csendben, unott pofával hallgattam ahogy a langaléta próbálja az öreget meggyőzni, hogy semmi szükség az együttélésre, de amit ez egyszer a fejébe vett azt onnan ki nem veri senki, csak akkor, ha az öreget elteszi láb alól, és bármennyire is az látszik, hogy ki nem állhatom még én se kívánom a halálát.

- Semmi de, Kris. Ez a döntésem. És most elmehettek  fiúk, a napnak még koránt sincs vége. – állt fel Yi Fan, vagy kris.. Franc tudja melyiket szereti jobban, de nem is érdekel. Unott képpel mentem a kanadai után.

- Ne kövess. – fordult hátra kicsit ingerült hangnemet megütve. Vállat rántottam és megszólaltam.

- Ugyanabba az osztályba járunk….- végignéztem rajta. - Létra. - mondtam ki hangosan a hozzá illő legjobb nevet, majd otthagyva a folyosón bementem az osztályterembe.