Az utolsó délutáni órámon ültem, már majd leragadtak a szemeim, mikor egy papírgalacsin repült a hajamba. „Bazd meg.” –gondoltam magamban és kihalásztam kócos hajamból a kis fecnit. Írást véltem rajta felfedezni:
„Létra, ajánlom,hogy legyen itt a bringád, mert én nem viszlek hazáig….”
-Ki kérte? – motyogtam és ráfirkattonttam a választ, hogy kicsit megvicceljem angolul írtam.
„Panda, engem kocsival hoztak, de behozatom ha annyira fontos…..És célozhatnál jobban is, ne a hajamba dobáld!!!!!!”
Körbenéztem és egyenesen Tao arcába dobtam a választ, majdnem hangosan felnevettem, mikor az arcáról lepattant a kis papír és ő csak engem bámult.
„Seggfej”. – tátogtam és a papír után nyúltam. Olvasni kezdtem, de nem értettem mit írt a kanadai selyemfiú.
„ Létra mond mit?”- írtam rá cseppnyi angoltudásommal és visszadobtam a papírt, ami megint a hajában landolt.
Ismételten kihalásztam kócos fürtjeim közül a galacsint, a hajam most már egy nagy kóc volt a fejemen. Szét hajtottam az üzenetet és fulladni kezdtem, amint megláttam a papíron lévő rövid kérdést. A tanár megfordult.
-Rosszul van? – kérdezte aggódva.
-Jól vagyok tanárnő, csak félre nyeltem, semmiség. – miközben magyaráztam, folyamatosan nevettem, de próbáltam köhögésnek mutatni. Miután a tanár vissza fordult a táblához, hátra fordultam és elismerően felmutattam a hüvelykujjam Taonak és eltátogtam neki, hogy „Nagyon jó az angolod.” Válaszul egy ceruza vágódott neki a tarkómnak, majd csúszott be az ingembe végig karcolva a hátam.
„Ha vissza akarod kapni a ceruzád, idejössz és kiveszed. Amúgy kocsival hoztak, de behozathatom a biciklim, ha annyira nagy fáradság gyalogolnod…..Rád férne pár angol lecke XD”
Most nem húzogattam inkább a Panda bajszát, így csak az asztalára dobtam, ami azt eredményezte, hogy a ceruza lejjebb csúszott a nadrágkorcomhoz.
Felvettem az asztalomra dobot papír fecnit, széthajtottam és olvasni kezdtem. Mivel ceruzámat nekidobtam létrának nem volt mivel írni, Laytól meg nem volt kedvem kérni így csak halkan szólongatni kezdtem a kanadait.
- Héé. Létra.. Psszt.- suttogtam, de a magasabb nem fordult hátra. – Hát jó ha ezt akarod. – mondtam egy kicsit hangosabban, hogy hallja, majd kitoltam a székem és elindultam a szőkeség felé. – Még meggondolhatod magad. – suttogtam még mindig és az asztalán lévő ceruzára mutattam reménykedve, hogy veszi a lapot különben itt mindenki előtt veszem le felsőjét, hogy visszakapjam íróeszközöm. – Na?- suttogtam füléhez hajolva.
- ZiTao, te mit csinálsz ott?
- Én? Mit is csinálok?- néztem rá Krisre.
- Csak egy ceruzáért jött. – vett fel egyet az asztalról és a kezembe nyomtam.
- Menj vissza a helyedre. – emelte fel kicsit hangját a tanárnő és miután hátát fordított a Létrához fordultam.
- Okos húzás Létra.- veregettem vállon és visszasétáltam a helyemre.
Tao érintése a vállamon elindított bennem valamit. Mintha valami elektromosság száguldott volna végig az ereimben. Próbáltam nem elpirulni és nem törődni az érzéssel, így csak szimplán ellöktem a kezét, ami azt eredményezte, hogy újra összeértünk…megint az az érzés. A ceruzámnak lába kélt, és mivel nem volt más választásom rögtönöztem egy gyors sztriptízt. A tanárnő pont akkor fordult meg, mikor az ingem kezdtem gombolni.
-Maga mégis mit csinál? – az arca vörösen izzott.
-Elnézést tanárnő, de elvették a ceruzám, viszont az ingemben van egy másik.
-Mit keres az ingjében egy ceruza?
-Látja tanárnő ez egy nagyon jó kérdés…- jött a hátam mögül egy ismerős hang. Levettem az ingem, de nem bírtam kivenni a ceruzát, mert éppen ott fityegett a trikóm és a nadrágom között, a gatyámba pedig nem akartam ceruzát, így lassan húzva a trikóm felfelé jött vele a ceruza. Mindezt csak, hogy még nagyobbat égjek az osztállyal szemben csináltam, hogy a tanárnő el ne ájuljon…szerintem nem volt messze tőle. Kivettem kis íróeszközöm, illetve Panda kis íróeszközét és, mint valami dicsőséges tárgyat a fejem fölé emelve körbefordultam, ezzel nem kis hangzavart kiváltva.
A kis hangzavart, melyet a kanadai rögtönzött sztriptíze váltott ki, a csengő hangja halkította el egy pillanatra, majd tette még hangosabbá, ahogy a diákok felállva széküket a padlón karistolva kezdtek pakolászni.
- Ki mondta, hogy VÉGE AZ ÓRÁNAK?!- kezdett kiabálni a tanárnő. Mindenki csendben visszaült és figyelni kezdett. Öt perc magyarázás után megelégeltem a dolgot és székemet hangosan kitolva álltam fel a helyemről.
- Zitao, ÜLJ LE!
- Miért is? Úgy tudom kicsöngettek és bár a csengő a tanároknak szól a szünet a diákoké.- indultam el lassan a terem ajtaja felé. A többiekkel először kussban figyelték, ahogy egyre közelebb érek az ajtóhoz, majd mint akiket rakétából lőttek ki rohantak ki a teremből.
- Létra, te nem jössz?- fordultam vissza az ajtóból. Nem válaszolt. Felállt és cuccait összeszedve kibattyogott mellém.
- Még mindig Kris.- ment el mellettem.
-Kris.- mondtam ki halkan a nevét és utána mentem. – A biciklid?- kérdeztem meg mikor én már sajátomon ültem.
- Ott van. – mutatott valamerre.
- Óhajtanál felszállni rá. - kezdtem kijönni megint a béketűrésemből. Létra ért ahhoz, hogyan idegesítsen fel.
- Panda, elindulsz még ma?- hallottam a kanadai hangját és elindult a kapu fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése