"First date" part 4. (+16)

- Ha kérsz valamit szolgáld ki magad, vagy szólj a bejárónőnek. A szobádat arra találod. - mutattam jobbra, miután már a házban mászkáltunk. – Ja és ne zavarj. – mentem be szobámba és orra előtt becsaptam az ajtót.

- Ya.. Panda. - kezdett el ajtómon dörömbölni. Nem foglalkoztam vele, bedőltem az ágyba , fejhallgatómat a fejemre vettem és maxra állítva a hangerőt kezdtem kizárni a külvilágot.  Órákkal később léptem csak ki magánszférámból mivel hasam jelzett, hogy ideje megtölteni.

- Hát te?- kérdeztem a szöszit, aki a konyhába tevékenykedett serényen.

- Minek látszik?!- fordult hátra értetlen fejet vágva. Szótlanul léptem a hűtőhöz és derékig eltűntem benne.

- YAA… Nem hiszem el. - vágtam be tök idegesen. – Mi van?! – ültem le az éppen falatozó kanadaival szemben.

- Semmi. – evett tovább jóízűen. Mivel nem volt itthon semmi, csak néztem ahogy elfogyasztja, amit csinált magának. – Tudtad, hogy nem illik valakit evés közben bámulni?

- Akkor adjál.

- Hozzál evőeszközt. – sóhajtott egyet és középre tolta a tálat. Felálltam majd evőeszközzel a kezembe tértem vissza. Percek alatt elpusztítottuk a kajarengeteget, amit a tálba suvasztott Létra.

- Köszönöm. – mondtam halkan.

-  Máskor is. – pattant fel és nagy léptekkel indult szobája felé utána mentem és csuklójánál fogva magam felé fordítottam.

- Nyelvoktatást is vállalsz? – hajoltam közel arcához.

Taoék háza hatalmas, a szobámról nem is beszélve, csak délelőtt tudtuk meg, hogy itt kell éljek egy ideig, de már úgy volt berendezve a vendégszoba, mintha csak hónapok óta tervezgetnék az eljövetelem. Próbálkoztam volna kicsit közelebb kerülni az én „új lakótársamhoz”, de a hiszti medve csak rám csukta az ajtót és elkezdte bömböltetni a zenéjét. Egy alacsony hölgy lépett mellém és megkérdezte nem e vagyok éhes, szomjas…stb, amit azt egy bejárónőnek kell. Elkísért a szobámhoz, közbe kaptam az alkalmon, hogy egy kicsit jobban megismerjem Taot.

-Hmm~  a fiatalúr nagyon jó szívű és kedves ember.

-Mi most ugyan arról a Taoról beszélünk? – csodálkoztam, ahogy a bejárónő áradozik róla.

-Hihi, igen. Tudja a szülei elváltak, de egy háztartásban élnek, a férje ideköltöztette a családját, azóta a Fiatalúr elég magába zárkózó lett és goromba. De velem sosem bánik rosszul, pici kora óta vele vagyok. Mintha csak a fiam lenne. Hát meg érkeztünk Fiatalúr.

-Kris, kérem szólítson Krisnek. – otthon sem bírom, ha a fiataluraznak.

-Rendben. Ha most megbocsájt, ki kell vasalnom a holnapi ruhát.

-Menjen csak, kedves…

-Lin, Bai Qing Lin.

- Lin, köszönöm a segítséget. Ha nem bánja készítenék magamnak valami vacsorát.

-Nyugodtan, ha segítség kell az emelten leszek.

-Köszönöm. – beléptem a szobába, lepakoltam a cuccaim és irány a konyha. Gyorsan összeütöttem egy könnyed Kris féle „minden bele” omlettet. Leültem a konyha pultra és halkan falatozni kezdem. Miközben ettem meghallottam, hogy a nagy macit kikergette a gyomra sötét barlangjából. A hűtőhöz cammogott, aztán mint mindig, csak dúlt, fúlt. Szó szerint kinézte a tányéromból a kaját.

- Tudtad, hogy nem illik valakit evés közben bámulni? – szóltam oda neki két falat közt.

-Akkor adjál.

- Hozzál evőeszközt. – középre toltam a tányért és közösen megettük az utolsó falatokat. Amint elfogyott, a tányérom betettem a mosogatóba és a szobám felé indultam. Hirtelen egy hatalmas mancs tekeredett a csuklómra és megpördültem. Tao arca alig volt pár centire az enyémtől.

- Nyelvoktatást is vállalsz?

- Nem olcsón. – kuncogtam, és az agyamban egy nem mindennapi kép jelent meg.

-Kapd be, pénzsóvár.

-English please. – kötekedtem, kihúztam a kezem a szorításból, és ahogy ő tette velem én is ugyanúgy az orrára csaptam az ajtóm. Amint a szobám menedékében voltam, próbáltam megakadályozni, hogy a szívem kiugorjon a helyéről.

Ahogy orromra csapta az ajtót szobámba mentem és próbáltam elfoglalni magam valamivel, de nem nagyon sikerült. Először leültem a gép elé, majd belenéztem a tanulnivalókba, utána filmet néztem, de hamar meguntam. Semmi nem kötötte le a figyelmem.  Felpattantam ágyamról, szekrényemhez léptem kivettem belőle egy pulcsit és az ajtóhoz battyogtam.  Lassan nyitottam ki az ajtót és nem figyelve léptem előre és csuktam be magam után. Felnéztem és láttam, hogy egy Létra áll velem szemben.

- Hát te?

- Szerinted az ember törölközővel a kezében hova megy? A kisállat kereskedésbe?

- Jogos. Bocs.- mondtam és indultam volna el, ha hangja nem tart vissza.

- Hova mész?

- Jaj a kicsi Kris kíváncsi, hogy hova megyek. - jött elő a bunkó énem. – Mi van félsz egyedül fürdeni? Bemenjek veled? Segítsek?- hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, így csuklón ragadtam a velem szemben lévő fiút. - Gyere. - húztam magammal a szobámba.

Úgy gondoltam, hogy ha azt mondták, hogy érezzem magam otthon, akkor úgy is teszem. Megszabadultam rám nehezedő ruhadarabjaimtól, a csípőmre tekertem egy nagyobb törölközőt, majd a vállamra dobtam egy kisebbet. Fogkefe, tusfürdő, sampon….tökéletes, fürdésre kész. Elindultam, de útközben össze találkoztam Pandával.

- Hát te? – kérdezte halkan.

- Szerinted az ember törölközővel a kezében hova megy? A kisállat kereskedésbe? – forró vízre vágytam, nem volt kedvem újra elviselni a kötekedéseit.

- Jogos. Bocs.- „No mi fene?” – gondoltam magamban.

- Hova mész?

- Jaj a kicsi Kris kíváncsi, hogy hova megyek. -  „ Na ennyit a jó fej Taoról.”- – Mi van félsz egyedül fürdeni? Bemenjek veled? Segítsek?- „Mi van?” néztem rá nagy szemekkel, mikor a szobájában kötöttünk ki.

-Tao, én fürdeni készültem. – mutattam a csípőmön ringatózó színes anyagra.

-Csak egy percet várj. – az arca teljesen megváltozott.

-Jól vagy? Fal fehér vagy.

-Csak kérlek maradj egy kicsit csendben. – a kezem még mindig nem engedte el. Hallottam, hogy valaki az ajtómhoz megy és bekopog – Engem keresnek, Tao engedj ki.

-Nem. – a hangjában a megszokott keménység helyett inkább félelem csengett – Kris, mindjárt mehetsz, csak várd meg, amíg elmegy.

-Ki?

-Senki.

-Panda.

-Létra. – felém villantotta irtó szexi féloldalas mosolyát, amitől megremegtek a lábaim. Cselekednem kellett és megpróbáltam kiszabadulni a mancsa közül, de nem engedett, sőt, a falhoz vágott és egészen közel hajolt hozzám.

Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. Kezeimet a fejem mellé szorította, a csuklómon egyre erősödött a szorítás.

-Ez fáj. – suttogtam. Felhorkantott, de lazított a szorításon. Nem tudom mi vezérelt, de hirtelen megcsókoltam őt. Érezni akartam mindenét, érezni, ahogy ajkai perzselik ajkaim.

Hatalmasra nyíltak szemeim mikor ajkait az enyémekhez érintette. Szorításom addig lazult, míg kezeit ki nem húzta enyémek közül, majd a falhoz lökött.  Elvált számtól és szemeimbe nézett. Barna íriszei megbabonáztak. Testem magától kezdett mozogni. Ajkaimmal a kanadai párnáihoz közelítettem,majd lassan nyelvemmel végignyaltam rajtuk és lágyan rájuk tapadtam. Szemeimet lehunytam, kezemmel pedig közelebb húztam magamhoz. Felsőtestünket csak a rajtam lévő pamut póló választotta el egymástól. A kanadai hirtelen hátrálni kezdett és húzott magával. Lábai akadályba ütköztek és ráesett ágyamra közben magával rántva engem is. Feje mellett támaszkodtam meg. Egyik kezemmel végig simítottam arccsontján, majd újra elvesztem  barna szemeiben.  Könyökeire támaszkodott majd egyik kezét tarkómra helyezve húzott közel magához.

- Panda…- suttogta „nevem” és lágy csókot lehelt ajkamra. Végignyalt felső párnámon és nyelvével táncba hívta enyémet. Csókunkat elmélyítette, bejárva ezzel szám minden szegletét. Légzésünk egyre szaporább lett.

- Kris.- váltam ki hirtelen a csókból. – Szerintem már elmentek. - másztam le róla és kisétáltam a szobám ajtaján, majd a házból.

„Hogy mi? Csak így itt hagy? Mi volt ez az egész?” – fogtam a fejem és elterültem az ágyon, mikor egy hang felébresztett.

-Kris? Te mit keresel itt? -  végig nézett rajtam az ismerős arcú fiú – Így….

-Ühöm, csak valamit akartam kérdezni Taotól, de úgy látom nincs itt. Egyébként te mit keresel itt?

-Itt lakom, a te szobáddal szemben. Luhan vagyok, örvendek. Ja és kösz a reggelit.

-Igazán nincs mit. Tao a tesód és hagyod, hogy péppé verjen?!

-Az én hibám volt. – nem tudtam Luhanra figyelni, csak az előző 5 perc járt fejemben.

-Bocsáss meg Luhan, de el kell szaladjak egy pillanatra. Berohantam a szobába, magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót és kirohantam az utcára. Nem tudtam merre keressem Taot, így azt tettem ami, a legelőször eszembe jutott…torkomszakadtából kiabáltam.

-PANDAAAA~ …..PANDAAAAA~  - elkezdtem rohanni, de valaki hirtelen tarkón vágott.

-Ne üvölts már, te szerencsétlen.

-Bocs…de legalább megtaláltalak. – vigyorogtam – Mi volt ez az egész játék? Miért nem akarsz találkozni a testvéreddel? Miért vered szegényt péppé pusztán azért, mert hozzád szól? De ami a legjobban érdekel…..mi volt köztünk ez az egész? Miért rohantál el?

A házunk előtti kis, kivilágítatlan padra ültem le és gondolkodni kezdtem. Először lenyugtattam magam. Megvártam még légzésem újra felveszi szabályos tempóját, majd a távolba meredve próbáltam magyarázatot keresni az előbbi 5 percre.

- PANDAAAA~ …..PANDAAAAA~  - zavart meg Létra hangja. Felálltam és mögé lopakodva tarkón vágtam.

- Ne üvölts már, te szerencsétlen.

- Bocs…de legalább megtaláltalak. – vigyorgott, majd kérdés hadával támadott le.

- Lassíts. Így nem értek semmit.

- Vagy csak nem tudsz koncentrálni.

- Yaa. Gyere.- ragadtam csuklón mikor megláttam az ajtóban Lulut. – Ülj le és egyesével tedd fel a kérdéseket.

- Mi volt ez az egész játék? Miért nem akarsz találkozni a testvéreddel? Miért vered szegényt péppé pusztán azért, mert hozzád szól?.

- Nyugi, oké. Ez a mi dolgunk, ha nem tetszik ne nézd. – bújtam ki a válasz alól.

- De…

- Nincs semmi de. Másik?- tettem fel kérdésem, de a mellettem ülő csendben lábait felhúzva meredten bámult előre. – Hát jó. Meg ne fázz. - álltam fel mellőle.

-Képes lennél így itt hagyni?! – szóltam utána – Kegyetlen… - morogtam.

-Nem vagyok kegyetlen . – ült vissza mellém, én erre akkorát ugrottam, hogy majdnem leestem a padról.

-Te…mégis..hogy? Nem is láttalak….

-Vámpír vagyok és kiszívom a véred….

-Hamarabb tudnálak vérpandának elképzelni. – jót nevettem a viccemen, de Tao nem nevetett velem – Héj ez egy vicc volt…most kéne torkod szakadtából nevetned.

-Haha…

-Nem volt meggyőző. – hajoltam közel hozzá és hunyorogtam. Szembe fordult velem, az orrunk szinte összeért. Próbáltam jobb kedvre deríteni így úgy gondoltam vicces lenne ha a nyelvem hegyét hozzá érinteném az orrához. Meg is tettem, majd futólépésben távoztam a tett helyszínéről.

-LÉTRAAAA~ - hallottam magam mögül a kiáltás – Állj meg most azonnal.

-Kapj el Panda maci. – szaladtam be a házba, aztán föl a lépcsőn, ahol majdnem orra estem és irány a szobám.

- Te  idióta Létra azonnal nyisd ki amíg még jó kedvemben vagyok. - dörömböltem ajtaján, mint egy őrült.

- Már nem vagy abban. - nevetett az ajtó túloldalán.

- Addig nyisd ki míg szépen kérem, különben.

- Különben?- kérdezte incselkedve.

- Különben nem jársz jól. – mondtam, majd hátráltam. Lendületet vettem és szépen berúgtam az ajtót.

- YAAAA.- üvöltött rám a padlón feküdve.

- Én szóltam. - mentem be és becsuktam magam mögött a strapabíró válaszfalat.  Percekig néztem, ahogy orrát fogva a földön szerencsétlenkedik, majd hirtelen felindulásból mellé guggolva szólaltam meg. - Hé, jól vagy?

-Nem, basszus, nem vagyok jól. Lehet,hogy betört az orrom. Nagyon fáj.

-Mutasd. – Taon látszott, hogy aggódik értem. Egy újabb arcát ismerhettem meg, ám szerintem most végképp kihúzom nála a gyufát. Rá öltöttem a nyelvem és annyit mondtam:

-Vicceltem, de tényleg fáj egy kicsit. – erre Tao teljes erőből megcsavarta az orrom – ÁÁÁÁ ez most tényleg fájt.

-Megérdemelted….

-Nem is….

-Létra, ne idegesíts! Különben….

-Különben mi lesz? Engem is megversz? Gyere nem félek tőled.

-Pedig jobban tennéd. – Panda egy szempillantás alatt rajtam ült, én pedig megint abba a kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, hogy lefogta a kezeim. A nyakamnál kezdett bíbelődni. Először csak gyenge szívásokat éreztem, aztán egyre erőssebbé váltak.

-Héj, ne szívd ki a nyakam.

-Nem megmondtam, hogy vámpír vagyok. – suttogta legérzékenyebb pontomra a fülem mögött, majd apró puszit lehelt rá, amitől a testemen végigszaladt a hideg.

Elmosolyodtam reakcióján.

- Szóval itt. – mondtam majd lassan végignyaltam érzékeny pontján. Teste remegni kezdett alattam.  Percekkel később megismételtem megint, addig ajkaihoz tapadva tornáztam fel magunkat az ágyába. Végignyaltam lassan fülcimpáján majd belecuppantottam fülébe.

- Yaa.- ütött meg gyengén. Kaján vigyor kúszott arcomra és póló aljához hajolva számmal próbáltam eltűntetni felsőtestéről, ügyelve arra, hogy puha párnám érintse hasát, majd mellkasát végül kulcscsontjánál megálltam és apró puszikkal leptem el közben megszabadítottam a pamut anyagtól. Eldobtam a szoba másik felébe és újra puha párnáit vettem kezelésbe, de megszólalt a vészcsengő. Amilyen hevesen faltam ajkait olyan gyorsasággal ugrottam hátra.

- Mi az?- kérdezte Létra.

- Semmi. - álltam fel .-  Jó éjt.

- Megint itt hagysz?- kérdezte és kezem után kapott. – Nem kell folytatni ha megijedtél, de maradj itt. - suttogta a sötétségbe. Leültem az ágyra és lassan eldőlve rajta hunytam le szemeim.