"First date" part 2.

- Hé, Létra! Mivel jöttél suliba?- kiabáltam neki vissza az ajtóból, mielőtt eltűntem volna az ebédszünetre.

- Mivel muszáj volt. – válaszolt kurtán és visszafordult a többiekhez, akik érdeklődve kérdezgették. Nem tudom, hogy egy idiótát miről lehet kérdezgetni, így fityet hányva rá elindultam az ebédlő felé. Megvettem a kajám és törzshelyünk felé vettem az irányt.  Az ebédlőben volt egy kisebb galéria, ahova nem sok embert engedtünk be.  Az olyanok, mint  Kris sose fogják velünk együtt tölteni az egy órás kimentőt, amit ilyenkor kapunk. Letettem tálcám az asztalra és a padra állva leültem mellé.

- Hé, Lay!- kiabáltam le mikor megláttam és intettem neki, hogy jöjjön fel .

- Mi van?- kérdezte nem túl barátságosan.

- Mi a fasz bajod van?

- Most messzire mentél Tao, az. Mit ártott neked az a szerencsétlen?! – ült le azért mellém.

- Hidd el sok mindent.

- Na, amúgy mit akartál?

- Felejtsd el. – felálltam és ebédemet otthagyva mentem ki az épületből.

Tao, mint eddig mindig….hangos. Meg egyébként is mit érdekli, hogy mivel jöttem?! Pff~ vissza fordultam az engem körbe vett kis roham osztaghoz, akik olyan kérdésekkel árasztottak el, hogy: Tényleg Kanadában éltél? Miért jöttetek Hong-Kongba? Tudsz angolul?

„Nem basszus, Kanadába meg se szólaltam….” – jött a fejemben a gonosz válasz, de csak mosolyogtam és kedvesen próbáltam mindenre kimerítő választ adni.

A srác a mosdóból, akit követtem az asztalra dobta a tálcáját, mire mindenki megijedt.

-Héj, ezt abba lehet hagyni. Hagyjátok már levegőhöz jutni ti tetvek. Ragadtok az újakra, mint legyek a légy papírra.

-Elmés beszólás…. – mondta az egyik, közben a szemüvegével bíbelődött.

-Húú~ micsoda észre vétel zsenikém. Na kotrás innen, míg szépen mondom.

-Ne hidd Zhang Yixing, hogy ezzel te nyertél.

-Na vidd a slepedd arrébb és foglalkozz magaddal…és a nevem Lay. Hülye. – a körülöttem lévők úgy eliramodtak, mintha csak ágyúból lőtték volna őket ki – Ne is foglalkozz velük, ők a suli újságosok….ne hallgass rájuk, rosszabbak egy pletyka lapnál.

-Kösz. – mondtam és végre neki láthattam az ebédnek – Egyébként Kris vagyok. – mondtam teli szájjal.

-Nyeld le először haver. Én Lay vagyok. Örvendek.

Valahonnan éreztem, hogy figyelnek. Felnéztem és megláttam Taot, ahogy engem figyel. A szemeiből sütött a harag….ismét.

Miután kiszellőztettem a fejem visszaballagtam ebédemhez és leültem. Falatozni kezdtem és közben körbekémleltem.  Lent nem mindennapi eset fogadta szemeim. Lay és Létra uraság egymás mellett, ráadásul Lay védi meg a langalétát?! Szemeimben harag gyúlt. Szinte már égettem a barnaság hátát mire hátrafordult. Felpattant ülő helyzetemből és nyugodtságot színlelve sétáltam oda hozzájuk.

- Khm..khm. - huppantam le velük szembe.

- Valami baj van? – kérdezte a kanadai szépfiú félig teli szájjal.

- Nem, már hogy is lenne. -  vettem el egy pálcikát a mellettünk ülőktől és enni kezdtem a kajájából. – Na mi van, valami nem tetszik?- kérdeztem meg mikor már körülbelül a fél ebédjét elpusztítottam.

- Ja… ez az enyém.

- Ő meg az enyém.- ragadtam meg Layt és húztam magam után fel a galériára.

Majd megfulladtam a kajától, ami épp a számba volt a kijelentés hallatán. Körbe jártam Layt, majd Tao szemeibe néztem, próbáltam minden haragom egy pillantásba sűríteni és annyit mondtam:

-Nem látom rajta a neved.

Tao arca pipacs vörös lett és csak úgy otthagyott.

-Ezzel meg mi a fene van? – kérdezte Lay, a hangosan trappoló Panda hátát méregetve.

-Mindig ilyen?

-Sose láttam még őt így…. – nézett rám nagy szemekkel Lay. Folytattuk tovább az ebédünket, mintha mi sem történt volna. Aztán egyszer csak egy hatalmas barna szempár méregetett engem, közvetlen közelről.

-Te még is mit csinálsz?

-Figyelem mitől vagy olyan nagy szám Létra.

-Kris. – javítottam ki.

-A Létra jobban hangzik.

-Oké…Panda. – vigyorogtam Tao arcába.