"Fourth date"

Reggel a telefonom kibaszott csörgésére keltem. Azt se tudtam hirtelen, hogy fiú vagy lány vagyok. Őrjöngve kerestem a hangosan zenélő készléket, majd a zöld gombot lenyomva bele ordítottam a telefonba.

- Mi a faszom van már?

- Nem mi a faszom, hanem jó napot.- szólt bele az egyik kísérő tanár.

- Elnézést, jó napot.

- Hol tetszik lenni drága Huang Zi Tao?- kérdezte kedvesen a vonal túlsó végén lévő, hangjából mégis éreztem, hogy csak nem akar jelentett rendezni.

- Otthon, miért?

- Hogy miért? Mondjuk azért, mert harminc x gyerek és két tanár várja, hogy idetolja a reptérre a seggét.- csapta le a telefont. Egyből az órámra néztem.

- A jó kurva életbe. Ilyen is csak velem fordul elő. - Kezdtem el őrült tempóba készülődni.

Reggel gondosan elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elsőként érkeztem a reptérre Lay társaságában. Már lassan indultunk becsekkolni, de a Pandámat még sehol sem láttam. Éreztem, hogy fel kéne hívnom, de a tanárom vöröslő arcát látva úgy gondoltam, ő már beszélt vele...Gyorsan pötyögtem neki egy sms-t: Ha nem játszanál egész éjszaka...talán nem aludnál el, lehet, hogy mormotának kéne nevezzelek??? A válasz szinte azonnal jött: Kapd be..... Válasz: Már megtörtént....

Így is tisztára remegtem már az idegtől, még ez hiányzott Kris. Mondhatom baromi kedves vagy. Legalább neked nem kéne ilyennek lenned. – szidtam magamban a buszon ülve Létrát. – Ha odaérek biztos kicsinálom. - fújtattam egy mérgembe.

- Mit tetszett mondani?- kérdezte egy öreg hölgy mellőlem.

- Jaj semmit. Leül?- álltam fel és inkább hátramentem és ott mérgelődtem tovább.

Már a gépen ültünk, mikor a hangosba egy csilingelő hang szólalt meg: Tisztelt Utasaink! Elnézésüket kérjük, de egy apró meghibásodás miatt később tudunk fel szállni. Kérjük mindenki maradjon a helyén! Köszönöm! "Apró meghibásodás? Szórakoznak velem? Miért nem maradtam otthon?" - gondoltam magamban. Reszkettem és izzadtam egyszerre, az ujjaim a karfába mélyedtek, az arcom fal fehérré vált, és egyre szaporábban vettem a levegőt. Közelgő pánikrohamomból egy igen erős zsibbasztó mulasztotta el. -Ez fájt. - dörzsöltem meg a vállam. Tao lihegve huppant le mellém, nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak. A haja egy jól szituált szénaboglyára hasonlított, ruhái pedig gyűrötten lógtak rajta. -Jobb ha csöndben maradsz és nem nevetsz,mert megjárod. - a Panda fenyegetést komolyan kell venni, így abbahagytam a nevetést és megpróbáltam úgy összefonni ujjaim, ujjaival, hogy senki ne lássa meg.

Apró mosoly húzódott arcomra, mikor ujjainkkal kezdett babrálni és még nagyobb lett, mikor néztem, ahogy bénázva próbálja elrejteni, hogy senki ne lássa meg.

- Te se nevess. – fenyegetett meg ő is, de tudtam nem gondolja komolyan.

- Amúgy ti még, hogy-hogy itt vagytok? Nem a gépen kéne lennetek?

- Hát…- kezdett bele Létra, de nem tudta folytatni.

- Nem hallottad a bemondót?- huppant le mellénk Lulu.

- Nem, de te meg felébreszhettél volna. - küldtem felé gyilkoló pillantásokat.

- Próbáltalak, de be se jutottam a szobádba. – ült el inkább mellőlünk.

- Most elüldözted szegényt. - nem foglalkoztam Kris nyavalygásával.

- Na miért is vagytok még itt?

-Na miért is vagytok még itt? - fordította felém teljes figyelmét rám Tao, mit sem törődve Luhannal, aki sértődötten vissza huppant az előttünk lévő ülésbe. A szám kiszáradt és egy árva szó nem jött ki rajta, amint belegondoltam, hogy mekkora bajok lehetnek egy "apró meghibásodásból" - Héj Létra! Minden oké? - csak nemlegesen megráztam a fejem. - Lulu mi a gond? Miért nem szállt még fel a gép? -Valami gigszer van, és megjavítják. - mondta Luhan, majd előre fordult. -Értem. - újra felém fordult - Nem lesz semmi baj, itt vagyok. - suttogta..."Hogy miért nem tud mindig ilyen kedves lenni?"- gondoltam magamban és egy apró mosoly terült szét az arcomon.

- Na indulás. - hallottuk meg a tanár nem túl kellemes hangját. – Nektek is ti hétalvók. Nem elég, hogy elkésel, még itt is rád kell várni?!- kérdezi szinte már üvöltve a tanár.

- Miért pont ő kellett második kísérőnek?!- kérdeztem nagyon halkan.

- Nem bírod?

- Ő nem bír engem. - válaszoltam Létrának és elindultam becsekkolni.

"Third date"

A tavaszi szünet gyorsan eltelt. Bár Tao nem örült mikor otthon, a saját ágyában ébredt. De nem mondhatja, hogy nem voltam vele, mivel miután felhívtam a szüleit, vagyis Luhant, hogy értesítse a szüleit, hogy nálunk van; összepakoltam és mentem velük. De nem aludtam náluk, mert anyuék úgy tudták, hogy haza költöztem. 

A suliban az igazgató behívatott minket és részletes beszámolót kért a szünetről..annyira azért nem mentünk bele a részletekbe, de megosztottuk vele, hogy fogalmazhatunk úgy, hogy barátok lettünk. 

Sőt mindenki meglepetésére Tao és Luhan együtt járnak suliba. 

Közeledett az osztály kirándulás napja is...mindenki nagyon várta, de én nem vagyok oda az ilyenekért, én inkább magányos farkas vagyok, az aki szeret elvonulni. Kivéve mikor Lay és Tao betámadják az angol házi miatt, vagy ebédnél.

-Héj Létra....- vágott hozzám Panda egy papír galacsint, ezzel gondolkodás menetem megszakadt - Mi jelent az, hogy con....con...basszus, kimondani is alig tudom....

-Conjunctivitis? - mondtam ki lustán.

-Basszus, legalább ne ilyen flegmán nyomnád. - repült az arcomba egy újabb galacsin.

-Te meg ne vágj a fejemhez folyton papír galacsint. - dobtam vissza - Egyébként kötőhártya gyulladást jelent.

-Tudtam....-szólt közbe Lay is.

-Persze. - nevettem.

Tavaszi szünet. Nem épp úgy telt, mint eddig, de nincs okom panaszkodni. Vagyis lenne, de inkább nem teszem.  Mikor visszatértünk a  suliba egyből a dirinél kötöttünk ki, de kivételesen csak jó dolgot hallott tőlünk, mivel csak azokat meséltük el.

-Héj Létra....- vágtam Krishez egy papír galacsint - Mi jelent az, hogy con....con...basszus, kimondani is alig tudom....

-Conjunctivitis? - mondta ki lustán.

-Basszus, legalább ne ilyen flegmán nyomnád. 

-Te meg ne vágj a fejemhez folyton papír galacsint. - dobta vissza - Egyébként kötőhártya gyulladást jelent.

-Tudtam....-szólt közbe Lay is.

-Persze. – nevettet létra és vele együtt én is. Leültem mellé és kicsit közelebb hajoltam hozzá. Szórakozni volt kedvem egy kicsit.

- Mennyiért is vállalsz nyelvleckéket? – kérdeztem talán kicsit túl érzékien.  Köpnyi-nyelni nem tudott hirtelen. Már épp válaszolt volna, mikor észrevettem Luhant egyedül bóklászni. Felálltam  Létra mellől és hangosan kiabálni kezdtem.

- Héé LULU, GYERE.- invitáltam oda hozzánk.

Ahogy az az idegesítő Panda az arcomba hajolt, legszívesebben beleharaptam volna alsó ajkába, de tudtam, hogy azt nem lehet, így csak nagy szemekkel néztem rá.

-Héé LULU, GYERE. - fordult el mellőlem, de nem ment olyan messzire, hogy hangjától ne szenvedjek halláskárosodást.

-Hangosabban nem megy? - morogtam és fenéken billentettem a hangoskodót.

-Létra....

-Hagyj most Tao....Nincs rád kedvem. - mérgelődtem. Idegesített ez a kirándulás. Időközben Luhan is megérkezett.

-Szia Kris! - köszönt vidáman, én pedig csak felálltam és kimentem a teremből....

- Ennek meg mi baja van?- kérdezte Lulu mikor odaért.  Éreztem, hogy megannyi szem bámul minket, hogy mi ketten mit csinálunk együtt, de nem érdekeltek.

- Nem tudom, utána megyek. - álltam fel, de Lay megállított.

- Szerintem hagyd magára egy kicsit. Az előbb mondta hogy nincs hozzád kedve. Majd visszajön, ha akar. Nagy fiú már.

- De…

- Semmi de, ülj le Panda.- utasított Lay.

- Mit mondtál?!- néztem rá nagy szemekkel.

- Panda. – mondta ki újra.

- Unicornis. – vágtam neki vissza.

Útközben találkoztam a tanárommal:

-Ó, Kris Jó reggelt! - köszönt kedvesen.

-Tanárnő! - válaszoltam gyorsan és tovább akartam volna menni, de nem engedett.

-Várod már a kirándulást? - "Témánál vagyunk..."- gondoltam magamban. 

-Persze Tanárnő, mindenki csak erről beszél. Találkozni a koreai társ iskolánkkal,

biztos nagyon....-kerestem a jó szót - ...élvezetes lesz.

-Az bizony. - kacagott fel - Egyébként nincs órád?

-Jelenleg nincs Tanárnő, lyukas órám van. Csak a mosdóba kell mennem.

-Ó, akkor nem is tartalak fel, nem sokára találkozunk Kris. Ja és szólnál az osztálynak, hogy mindenki válasszon párt magának?

-Persze Tanárnő.

-Nagyon köszönöm. - mondta és elviharzott. Bementem a mosdóba elvégeztem a dolgom, majd 10 percen keresztül bámultam magam a tükörben. A terembe menet a táblához mentem, felírtam a táblára,hogy: Mindenki válasszon magának párt a kirándulásra!!!! Tanárnő üzeni.  Majd vissza ültem a helyemre, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és üvöltve hallgatni kezdtem a zenét.....

Mikor bejött Létra a terembe egyből a táblához ment és felfirkált rá valamit. Azonnal elolvastam és már mentem is Krishez, de ő csak üvöltötte a zenét. Először próbálkoztam, hogy hátha figyel, ha szólongatom, de semmi reakció.

- Figyelj.- vettem le a fülhallgatót a fejéről és szemébe néztem. – Mindegy hagyjuk.- hagytam magára és visszamentem Layhez és Luluhoz.

-Figyelj. - kivette az egyik oldalról a fülhallgatót, valószínű, az arcomra volt írva, hogy mit érezhetek, mert így folytatta - Mindegy hagyjuk. - felállt a mellettem lévő székről és vissza ment a fiúkhoz.

-Tao várj. - szóltam utána - Bocsi, mit szeretnél.

-Semmit. - mondta durcásan.

-Most megsértődtél?

-Nem....

-Akkor rendben, tényleg hagyjuk. - fordultam vissza asztalomhoz és bele mélyedtem a füzetembe. De hirtelen Tao megfogta a csuklóm és magával húzott, ki a teremből.

- Mi a picsa bajod van? Egész nap befelé fordulsz. Még Lulunak se köszöntél vissza.- választ vártam, így szemeibe néztem, de várhattam volna a világ végezetéig ő akkor se válaszolt volna. – Na mi van most már hozzám se szólsz?- vágtam bele a falba feje mellett. – Baszodj meg, Létra. – hagytam magára.

-Óóóó~ ha tudnád, hogy mi az én bajom, nem viselkednél így velem....-suttogtam és figyeltem a mérgelődő Pandát.  Ebben a suliban nem tudják, de irtózom a repüléstől. Amikor kicsi voltam, a nagyiékhoz mentünk karácsonyozni. A gépünk felszállt, de egy nagyobb légörvénybe kerültünk, mindössze 6 éves voltam. A gép ide-oda dobált. Kényszer leszállást kellett tennünk, de a legközelebbi Japán repülőtér 2 órányira volt, majdnem lezuhant a gép. A szüleim nem tudtak megnyugtatni, anyám karjai közt hangosan zokogtam. Azóta gyűlölök repülni, félek, hogy lezuhanunk, vagy valami meghibásodik és baj lesz. Elővettem a mobil, és egy sms-t kezdtem pötyögni Taonak: Gyere ki.....kérlek......

Magamban zsörtölödtem  tovább, mikor zsebemben rezegni kezdett a mobilom. Elővettem és megnéztem ki küldte az üzenet. Egy sóhaj kíséretében tettem vissza a telefont.

- Ki írt? – kérdezte Lulu.

- Szerinted?

- Ha Kris, akkor olvasd el. Biztos oka van arra, hogy egy seggfej. –kezdett el nevetni.

- Te sose beszélsz így. – lepődtem meg.

- Eltanultam ezt-azt, amióta nálatok lakom.

Elmosolyodtam, közben újra elővettem telefonom. Elolvastam a rövid üzenet és kisétáltam a teremből.

- Mi a baj?- ültem le mellé a földre.

Ahogy elém lépett hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egy árva szó sem jött ki a torkomon. 

-Na mi van Létra? Beszélj, különben elmegyek.

-Ne menj el. - suttogtam. Megszorítottam a csuklóját és magam után húztam őt. Útközbe magam sem értem miért, de a kezem lejjebb csúszott és ujjaim összefonódtak ujjaival. A takarító raktárba löktem az ijedt fiút és magunkra zártam az ajtót. Töviről-hegyire elmeséltem neki mindent. Mikor befejeztem rögtönzött monológom, csak figyeltem őt, de egy szót sem szólt.

-Tao mondj már valamit.....

- Egy seggfej vagyok.- állapítottam meg.

- Hát néha eléggé tapló tudsz lenni…- kontrázott rá a Létra.

- Te beszélsz?!                        

- Na mi van,  Panduci mérges lett?

- Még egyszer így hívsz és.

- És mi lesz? Panduci megver? Nem félek tőled… nézett szemeimbe. Nem válaszoltam semmit. Egy pillanatig mozdulatlanul álltam, majd vadul ajkaira hajoltam.

-Azt hiszed ez majd változtat a dolgokon? - szakadtam el tőle zihálva.

-Csak reménykedem.... - támadt le újra. Hiába próbáltam ellenkezni a testem ösztönösen reagált közelségére. Kezem automatikusan inge alá csúszott, éreztem, ahogy hasizma megfeszül az érintésem alatt. 

-Ne Tao....elég....ne itt. - löktem el magamtól.

Gonosz mosolyra húzódott szám. Ujjaimat ingjén keresztül, lassan végighúztam felsőtestén, majd csuklóihoz kaptam. Megragadva kezeit feje fölé tettem és a falnak löktem.

- Még mindig Panducinak akarsz hívni? – hajoltam egyre közelebb arcához és úgy tettem fel a kérdést, majd ajkaimmal lágyan simogatni kezdtem arcát.

A kezeim hangosan csapódtak a falnak. Szorítása erős volt, de nem fájt. Sőt ellenkezőleg felizgatott, ahogy puha ajkai súrolták az arcom. Tehetetlen voltam. Nem hallottam mást csak a szapora lélegzésem visszhangját.

-En...engedj el. - ziháltam, időközben a nyakamra vándoroltak a büntető ajkak.

-Az kéne még....nem akarom, hogy megszökj. - morogta és aprót harapott a nyakamba. Felszisszentem, de nem a fájdalomtól. Teljes testét nekem nyomta. Éreztem erős merevedését a testemnek ütközni.

-Na mi az? Panducinak, már az is elég, ha megcsókol?

-Rossz vagy Létra.....

-Kihozod belőlem. - haraptam fülcimpájába, ajkai gyorsan tapadtak rám, hogy nyögését ne hallják meg. Rám nézett a szemei izzottak az általam felkeltett vágytól.

Egyik kezem vándorútnak indult oldalán. Kihúztam nadrágjából ingjét és hasát kezdtem el bebarangolni. Lábai közé férkőztem egyik lábammal és harapdálni kezdtem a vékony bőrt nyakán. elengedtem kezeit és lassan gombolni kezdtem ingjét ügyelve arra, hogy véletlenül mindig hozzáérjek egy picit meztelen testéhez. Vetkőztető akcióm közben lábai közt pihenő térdemet egyre magasabbra emeltem, még nem lassan elértem ágyékához.

- Úgy érzem másnak is problémái akadtak. – mosolyodtam el.

- Úgy érzem másnak is problémái akadtak. – felém villantotta gonoszkás féloldalas mosolyát, amitől rögtön beindultam...nem mintha nem lettem volna már így is, de mosolya csak rátett még egy lapáttal. A testem remegett, egy részem azért, mert mindennél jobban akartam őt, egy részem pedig a félelemtől. Attól tartottam, valaki ránk nyit. 

-Remegsz, mint egy nyárfa levél. - állapította meg Tao is. 

-Félek...

-Nincs mitől, az ajtó zárva. Kris akarlak. - amikor nem a gúny nevemen hív, tudom,hogy nem viccel. Lassan lefejtette rólam az egyen ruha zakót, majd az inget. Övemet kezdte babrálni, pár másodperc múlva nadrágom magától csúszott lefelé. Én szinte egyszál magamban voltam, míg ő majdnem felöltözve. Remegő kezekkel

megszabadítottam ruháitól, közben végig egymás tekintetébe fulladoztunk. Tao közelebb lépett megcsókolt és a fal felé fordított.

-Gyors leszek. Ígérem.... Ne félj Kris. - ahogy kimondta már bennem is volt. Lassan ringatta a csípőjét, a mellkasomnak nyomódott. Egyre jobban fokozta a tempót, egyik kezével befogta a számat.

- Gyors leszek. Ígérem… Ne félj Kris.- mondtam és elmerültem benne. Lassan ringatóztam először, majd egyre gyorsítottam a tempón. Egyik kezemmel befogtam száját. Elengedtem és magam felé fordítottam. Hátát a falnak támasztottam, lábait felemelte és derekam köré kulcsoltam őket, majd abban a tempóban folytattam, ahol abbahagytam. Kezem helyett ajkaimmal fogtam be száját és vadul faltam puha ajkait, miközben egyre mélyebben merültem el a kanadaiban.  Elválltam már vörössé vált ajkaitól és nyakához hajoltam.  

Éreztem, ahogy a lábaim egyre gyengébbek lesznek, de Panda erősen fogott. 

-Taoh~....én...én....

-Élvezz el nekem Kris. - suttogta a fülembe és abban a pillanatban átbillentem a csúcsponton. A testem gyönyör mámorban úszott, éreztem, ahogy Tao is elélvez bennem. Homloka a vállamon pihent. Mindketten kuncogni kezdtünk. Kicsúszott belőlem, amitől kicsit összerándult az arcom.

-Jól vagy? - kérdezte aggódva.

-Tökéletesen. - vigyorogtam rá. 

-Jó téged így látni. - szűzies csókot lehelt ajkaimra, majd hozzám vágta a ruháim - Öltözz, mert elkésünk.

"Second date" part 4.

Másnap reggel, ami nem volt már olyan reggel rombolni volt kedvem. Miután felkeltem egyből indultam volna ki rejtekemből, de az ajtómon fityegő papír fecni megakadályozott ebben. Levettem és olvasni kezdtem a sorokat, de csak sokadjára fogtam fel jelentésük.  Kezemet magam mellé ejtettem, amiből kihullott a papír, majd Kris szobája felé vettem az irányt. Nem kopogtam, feleslegesnek tartottam.  Az ajtót ennek ellenére lassan nyitottam ki reménykedve, hogy még itt van, de az üres szoba láttán összetörtem…véglegesen.  Beljebb mentem, magam mögött kulcsra zártam az ajtót és rombolni kezdtem. Szanaszét hajigáltam mindent, ami a kezem ügyébe akadtam. Tomboltam, aminek később meg is lett az eredménye. Egy rossz mozdulatnak köszönhető a falon lévő üvegképkeret ráesett az alatta lévő szekrényre, amin szétrobbant és darabjai a testemet végig karcolva kerültek a földre. Magamba fojtva a feltörő üvöltés rogytam a földre és vártam, hogy valaki kihúzzon a pokolból.

Miután a szobámba mentem, táskámat a földre dobtam és szétterültem az ágyon. Nap programonként a plafonom tanulmányozását választottam. Ám nagy odafigyelésem, telefonom hangos csörgése zavarta meg. A kijelzőt bámultam, a szám nem volt ismerős, így nemes egyszerűséggel nem vettem fel. De az a valaki nagyon akart tőlem valamit. Kb. a hatodik, vagy hetedik hívásnál meguntam az ismétlődő dallamot ezért jobbnak láttam, ha felveszem.

-Haló? – szóltam bele unott hangon.

-Kris…Végre felvetted….- egy aggódó hang hallatszódott a vonal túlsóvégén, miután egy szót sem szóltam, folytatta – Tao bezárta magát a vendégszobába, egy hatalmas csattanást hallottam, anyuék nincsenek itthon, Lin is vásárolni van. Az ajtó zárva és Tao nem válaszol. Kris azonnal ide kell jönnöd. Segítened kell.

-Nyugodj meg Luhan. Máris ott vagyok. – végre felismertem a hangot, amint meghallottam, hogy mi történt, csak kinyomtam a telefont, lesiettem az emeletről egyenesen a garázsba, biciklire pattantam és meg sem álltam Taoék házáig. Amikor odaértem egyenesen a szobához rohantam, ahol Luhan hangosan dörömbölt.

-Menj arrébb. – utasítottam – Tao….Tao hallasz én vagyok az, Kris. Tao jól vagy? – választ nem kaptam – Drága ez az ajtó? – néztem kérdőn a mögöttem álló reszkető fiúra, aki csak nemlegesen bólintott egyet. Erősen berúgtam az ajtót, ami szépen kettévált, ezzel utat adva, az ájult Pandához. A bokám az erős rúgástól meg gyökkent, de nyilalló fájdalom nem érdekelt, csak Tao. Luhannal bevittük őt a közeli kórházba, ahol engem is megvizsgáltak. A lábamra tettek egy csodálatos zöld színű tartó gipszet. Mire megkötött és bebiceghettem Taohoz, ő már ébren volt.

Legközelebb már csak a fertőtlenítő iszonyatos szagára keltem fel egy fehér szobában. Percekkel később esett le, hol vagyok, mikor testembe eszméletlen fájdalom nyilalt. Első vendégem egy kedves nővérke volt, aki , mint a szélvész el is tűnt, hogy kerítsen egy orvost, ugyan nem értem minek, de hát amíg nem nekem kell utána futnom nem nagyon izgat a dolog. Nem sokkal később miután a hosszú barna hajú szépség kiviharzott egy bicegő Létra tette be patáit.

- Szia.- halkan elmormoltam egy köszönést és egyből az ablak felé fordultam. Nem voltam hajlandó ezzel az idiótával akár egy szónál is többet váltani, már a puszta jelenlététől kivoltam.

-Szia! – huppantam le a székre. Hosszú, kínos csend következett – Luhan hoz neked valami kaját. – semmi válasz. – Képzeld ketté törtem egy ajtót, látod itt a bizonyíték. – mutattam gipszelt lábamra, ám választ ismét nem kaptam – Azt hiszem jobb lesz, ha én megyek, a suliban találkozunk. Szia Pa…Tao.

Hagytam, hogy elmenjen. Nem voltam rá kíváncsi…egyáltalán. Arra vágytam, hogy minél messzebb kerüljek tőle, de ez tényleg így van? Tényleg így érzek? Vagy csak hülyítem saját magam is?

- Szia Tao.- jött be Lulu kajával felpakolva. – Kris? – kérdezte miután leült mellém és nem látta sehol a langalétát.

- Hazament.  – válaszoltam halkan és egy halvány mosolyt erőltettem arcomra Luhan fele fordulva.

- Mert? – megrántottam vállam ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs.  Percekig csak a csönd uralkodott ezután a szobában. – Kérsz valamit?- emelte fel végül Lulu a zacskót és ágyamra kiszórta a benne lévő dolgokat.

- Lulu…- szólítottam meg halkan.

- Hmmm?

- Sajnálom .- morzsoltam el egy könnycseppet. Őrült bűntudatom volt az apróbbal szemben, amiért az utóbbi fél évét pokollá tettem. – Sajnálom. - mondtam még egyszer és az ablak fele fordulva halkan sírni kezdtem.

A napsütésbe bicegtem haza fele. Április végéhez képest, szinte júniusi idő volt. Útközben egy ismerős arc közeledett felem, de, hogy pontosan ki volt az nem tudtam.

-Hey, Kris! Hello! Hát te? – végre beugrott.

-Ó Lay, szia! Csak a kórházból jövök. – emeltem meg a lábam.

-Mi lett veled öreg?

-Csak leestem a lépcsőn, semmi komoly.

-És biciklivel be tudtál jönni vagy Taoék hoztak be? Náluk kell dekkolnod a szünetbe nem?! – érzékeny pontra értünk.

-De, de Taoval nem bírtuk egymást, hisz ismered. A kung fu Panda senkit nem enged közel a barlangjához. – vicceltem el a dolgot, ám belülről mart a kín.

-Ez igaz. Amúgy pont hozzá indultam, nem veszi fel a mobilját, pedig ezerszer hívtam.

-Mert most nincsennek otthon, valami családi nyaralás vagy ilyesmi. – hazudtam,

-Értem, akkor haza megyek. Egy darabig mehetünk együtt, ha gondolod.

-Okés. – még utoljára a kórház felé néztem, majd elindultunk Layel.

- Tao,légy szíves egyél valamit. – jött be anya is a kórházba és rögtön el kezdett nyúzni.

- Nem. Egyébként is miért jöttél be?

- Mert a fiam vagy.

- Kötelességből, nem is vártam többet. chh.- álltam fel az ágyból és kiment a kórteremből, de végül nem csak azt hagytam el, hanem az egész kórházat. Leintettem magamnak egy taxit és beültem.

- Hova?- kérdezte meg már vagy tizedszerre a sofőr miután beültem.  senki nem jutott eszembe akihez mehettem volna. Lulu… ő velem lakik és az anyámhoz egyáltalán nincs kedvem, Lay…hozzá nem mehetek. Maradt létra, de ő…  Mindegy egy házban talán tudok vele lenni.

Épp a biciklimmel parkoltam le az udvaron…illetve nemes egyszerűséggel ledobtam a hátsó kertbe, mikor hallottam, hogy Taylor hívogat.

-Hátul vagyok! – üvöltöttem.

-Kris, egy fiú keres, és elég furán néz ki.

-Mert hogy néz ki? – nevettem, fogalmam sem volt ki lehet az.

-Kórházi pizsamában van és mezítláb. – csak egy emberre tudtam gondolni.  Ahogy a lábam bírta az ajtóhoz siettem, közben Taylornak elkottyantottam egy gyors köszönömöt.

-Tao…. – lihegtem – Mit keresel itt?

- Nem volt hova mennem.

- Miért nem maradtál a kórházban?

- Mert. – nyögtem ki ennyit és szemeimmel valami ülőhely után kutattam. Már az is jobb mintha állnék. – Merre van a szobád?- kérdeztem meg hirtelen.

- Arra.- mutatta kezével. – Miért?

- Mindenem fáj. – mondtam és elindultam a mutatott irányba.

Felbotorkáltunk a szobámba, de félúton Taylor megállított.

-Kris készítsek nektek valami finomat?

-Köszönöm Taylor, de nem szükséges, ha csak… - Tao felé fordultam – Éhes vagy? – kérdeztem angolul, hiszen Taylor angol és már megszokás, hogy itthon angolul beszélünk.

-Mi va’? – nézett rám nagy szemekkel a sérült Panda.

-Bocs, megszokás. Szóval éhes vagy?

-Nem kösz, csak sajgok.

-Menj fel, aztán végig a folyosón, a legutolsó szoba az enyém. Nézek neked valami fájdalom csillapítót. – irányítottam, majd Taylor után a konyhába mentem.

Tudom, hogy Tao gyűlöl, de örültem, hogy hozzám fordult segítségért. A szobámba érve hangos nevetés fogott el, Tao felső teste a kanapén, kezei az egekbe, lába a földön és hangosan jajgat.

-Ne röhögj… - nyögte. Leültem elé és a kezébe nyomtam a gyógyszert és egy pohár hideg narancslevet.

-Ezt vedd be. Nem lenne kényelmesebb az ágyon? – kérdeztem hátra fordulva, hogy rá tudjak nézni. Nagyokat kortyolgatott és nemlegesen bólintott – Érezd otthon magad. –mondtam és felálltam.

-Elmész? – nyöszörögte.

-Van egy kis dolgom, de sietek. -  igazából nem volt semmi, csak ki kellett szellőztetnem a fejem…..mi történt Taoval? Megszökött a kórházból, aztán az én kanapémon fetreng, most meg nem akarja, hogy egyedül hagyam……Félnem kellene?

Az első dolog amit megláttam a szobában, az a kanapéja volt. Egyből levetettem magam, de nem éppen sikerült jól.  Létra, amint beért nevetésben tört ki.

- Ne röhögj…- nyögtem két jajgatás között. Kris bejött a szobába, leült mellém kezembe nyomta a fájdalom csillapítót meg egy pohár hideg narancslevet.  Bevettem, de közben nem figyeltem rá, így már csak azt észleltem, hogy menne el.

- Elmész?

-Van egy kis dolgom, de sietek. – ezzel elindult kifele. Fejemben gyorsan kattogtak a dolgok,nem tudom mit akartam , hogy elmenjen és magamra maradjak vagy legyen velem?! Jelenlegi állapotomhoz képest, amilyen gyorsan csak tudtam feltápászkodtam és elindultam a kanadai után, de minden mozdulat fájt. A mellkasom lévő sebek izzottak.  Irdalmatlanul fájt, ahogy az is, hogy ez a marha megint egyedül hagy.  Az ajtófélfába megkapaszkodva próbáltam összeszedni magam és végül a kiabálás mellett döntöttem.

- KRIS.

A nevem hallatán megpördültem az utolsó lépcsőfokon. Tao ott lihegett az emelet korlátjának támaszkodva, a mellkasát fogta. Összecsuklott, de épp időben értem fel így megakadályoztam, hogy elkezdjen lefelé gurulni.

-Nem úgy volt, hogy gyűlölsz? – néztem rá nagy szemekkel.

-Soha nem mondtam, hogy gyűlöllek…. – motyogta.

-Hogy mondod? – hajoltam közelebb, de ő ahelyett, hogy elismételte volna, ajkai rámartak ajkaimra. Vadul csókoltuk egymást. Egyik kezével hajamba túrt, másik tarkómon pihent. Szenvedélyes csókunk közben kezem közé kaptam őt és bevittem a szobába. Kiváltam a csókból és lefektettem az ágyra, majd mellé feküdtem.

-Alvás.- mondtam.

-De…..

-Semmi de, pihenned kell.

-Ha eltűnsz szét verlek.

-Itt maradok. – betakartam, ő pedig lecsukva szemeit azonnal álomba merült.

"Second date" part 3.

Léptek hangjára ébredtem fel.  Kómás fejjel bámultam a fa ajtót, majd Kris füléhez hajoltam.

- Ugye bezártad? – simítottam végig karján.  Létra szemei kipattantak. - Aiishh.- túrtam bele fekete hajamba.

- Kris, segítenél…- nézett fel füzetéből Lulu és fülig pirult. – Bocs, majd később visszajövök. - viharzott ki a szobából.

- Azt hiszem, hogy…- kezdte el vakargatni tarkóját Létra.

- Ha magyarázkodni akarsz menj utána, ha megbántad az egészet, akkor is menj utána. – ültem fel mellette és mérgesen takaróját magam köré csavarni indultam szobájának ajtaja felé.

Luhan piros arca teljesen kilökte az álmot a szememből, Tao gyorsan maga köré csavarta a takaróm és az ajtóhoz indult.

- Ha magyarázkodni akarsz menj utána, ha megbántad az egészet, akkor is menj utána. – mondta, gyorsan megfogtam a takaró csücskét, hogy megállítsam.

-Miért bántam volna meg? – kérdeztem komoly hangon, mélyen a szemeibe nézve. Arcán halvány pír jelen meg – Egyébként meg nem fogom egyedül elvinni a balhét, ez két emberes dolog, te is jössz velem Luhan szobájába. Gyorsan magamra kaptam a melegítő alsóm, közben végi fogtam a takarót, mikor éreztem, hogy Tao szökni próbál, megragadtam a csuklójánál és úgy húztam tovább a nadrágom.

-Mehetünk. – mondtam, apró, gyors csókot leheltem Panda macim ajkaira és elindultam mostoha testvére szobája felé. Halkan bekopogtam, majd benyitottam magam után húzva a mérgelődő Pandát.

- Mehetünk. – mondta és apró, gyors csókot hintett ajkaimra. Belül tomboltam ettől.  Azt hiszi, hogy tegnap este megadtam magam és már együtt is vagyunk. Hát baromi rosszul hiszi.  Én csak…csak… miért is tettem? 

- Vágy…kíváncsiság. - suttogtam halkan a szavakat.

- Milyen vágy?- kérdezte Luhan.

- Mi? Ja… semmi. – mondtam és egy vigyor jelent meg arcomon.

- Ne vicsoríts Panda.- szólt rám a mellettem, eddig csendben álló Létra.

- Te meg kezdj beszélni. – veregettem hátba.

-Chööö~ ennyit a nagy, erős és bátor  Huang Zitaoa-ról. –mondtam sértődötten, majd elkezdtem őt kifelé lökdösni – Inkább burkolóz be a kis barlangodba, úgy se veszem most sok hasznodat…..Idióta. – már nyílt volna a szája, hogy mond valamit, de én jó szokásomhoz híven rá csaptam az ajtót. Odasétáltam Luhan ágya széléhez, lehuppantam, mély levegő és kifúj….

-Amit a szobámban láttál…- kezdtem neki,  de Luhan befogta a számat.

-Nem akarom tudni, ez a ti életetek, engem nem érdekel. Csak egy kérdésem van… - keze még mindig a számon volt, így csak bólintottam.

-Szereted a bátyám? – lassan levette a kezét, de a szám teljesen kiszáradt, így egy árva hang nem jött ki a torkomon. „Hogy szeretem e? Fogalmam sincs….Talán, igen, talán nem….de ha nem, miért vonzódom hozzá ennyire?” – gondolataimba merültem, ahonnan Luhan hozott vissza.

-Kris….válaszolj….

-Miért szereted ennyire a bátyádat? Vagyis, ő csak a féltestvéred, terrorban tart és te még is aggódsz érte…Miért?

-Mert a testvéremként szeretem. – mondta, közben flegmán megrándította a vállát,mintha csak a világ legegyszerűbb kérdését tettem volna fel.

Felálltam az ágyról, az ajtóhoz mentem és kinyitottam, Taoval találtam szembe magam. Arca sápadt volt, szemei döbbenten meredtek rám, elmosolyodtam. Háttal állva a szobának beszélni kezdtem.

-Tisztelem a türelmed Luhan. Egy ilyen testvér mellett nem lehet könnyű az élet, de te mégis harcolsz a szeretetéért. A kérdésedre a válaszom, nem… - végig Tao szemébe néztem,majd miután befejeztem, megkerültem az ijedt fiút és a szobámba mentem. „Miért is kellet nekem pont ő belé beleesnem?” – dőltem neki az ajtónak, majd öklömet erősen a falba vertem.

Döbbenten, leforrázva álltam Lulu ajtaja előtt miután Kris otthagyott minket.

- Szóval csak egy játék volt az egész. – mondtam elhaló hangon és elmorzsoltam egy könnycseppet. Magam se értettem reakciómat, mivel én nem szeretem ezt a  seggfejet, vagy talán mégis.

- Tao…- szólalt meg Lulu döbbent arccal.

- Sajnálom. – mondtam neki és elbattyogtam szobámba, földhöz vágtam a körém csavart takarót és a fájdalomtól üvöltve rogytam le a földre. Nem sírtam, pontosabban nem akartam sírni, de azok a fránya sós vízcseppek kierőszakolták magukat a helyükről.

- Seggfej, te rohadt nagy seggfej. – szűrtem ki fogaim közül, és egyre csak ezt szajkóztam. , miközben könnyeim halkan folydogáltak arcomon elárasztva ezzel szőnyegem.

- Tao. Nyisd ki kérlek.- hallottam meg féltestvérem hangját órákkal később. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a kemény földön fekszem anyaszült meztelen és könnycsatornáim kiszáradtak.

- Menj el. – mondtam talán kedvesen, de lehet csak nekem hangzott így. Feltápászkodtam a földről. szekrényemből kivettem egy alsógatyát, amit nehezen magamra erőltettem, majd a földre hajított takarót magammal rángatva feküdtem be az ágyba üres gondoltatokkal a fejemben.

Már jócskán elmúlt a vacsora idő, mikor végre ki merészkedtem a szobám védő falai közül. A sötét folyosón egy alakba ütköztem, aztán egy erős pofon csattant az arcomon.

-Hogy tehetted? – Luhan fojtott hangja, arra adott indokot, hogy sírt.

-Azt hiszem ezt megérdemeltem. – suttogtam, arcom simogatva.

-Többet érdemelnél, de nem teszek semmit. A bátyám teljesen kikészült miattad.

-Ezt te nem érted.

-Már hogyne érteném. – hangja most már méreggel szennyezett volt.

-Luhan, ezt te tényleg nem tudod megérteni. – még mindig suttogtam, könnyeim sorba gurultak végig arcomon. Egy újabb pofon csattant az arcomon – Befejezted? –kérdeztem.

Luhan semmit nem válaszolt, csak elment mellettem, elég erősen vállamba ütközve.

-De hisz én szeretem őt. – motyogtam a sötétségnek.

Hallottam a folyosón történteket, hallottam, hogy Luhan megvédett, annak ellenére, hogy mennyit bántottam. Azt hiszem ezentúl az iránta érzett szeretetem, tényleg szeretetben fog megnyilvánulni.  Fordultam a másik oldalamra, minek következtében éles fájdalom hasított bordáim közé. Nem akartam hangosan kiabálni,így kezembe harapva tűrtem az egészet.  Nem akartam, hogy Lulu még jobban aggódjon. Szegényt már így is padlóra küldtem, nem kell még ez is. Mikor valamivel enyhült a nyilaló fájdalom pilláimat lecsuktam és próbáltam aludni, de képtelen voltam álomba zuhanni.  Mozdulatlanul feküdtem egészen hajnalig, mikor még az egész házban csönd volt. Halkan felkeltem és úgy ahogy voltam kimentem a konyhába vízért. Nehézkesen csúszott le az a pár korty, amit a pohárba öntöttem.

- Tao…- suttogta valaki nevem a sötétségből. Félve néztem oda, majd észrevettem Luhan közeledő alakját. Halvány mosolyt erőltettem ajkaimra és próbáltam megnyugtatni a fiút, de nem segített.

- Sajnálom. – nyögtem ki ennyit és visszamentem a szobámba, hogy újra kizárjam a külvilágot.

Miután felébredtem jobbnak láttam a tavaszi szünet többi napját otthon töltenem. Családi okokra hivatkozva elnézést kértem Tao szüleitől, hívattam magamért kocsit és összepakoltam a holmim. Tao ajtajára egy cetlit ragasztottam: Nem kihasználás képen tettem azt, amit tettem. Ha az eszemre hallgatok jól cselekszem, hogy elmegyek. Ha a szívemre kellene…nos azt nem hallom, hisz darabokra tört. Nem akartalak megbántani Panda….Tényleg nem! A suliban találkozunk…. Létra. Utóiratként ráfirkantottam még a számom is, de nem hittem, hogy valaha is felhív a szünet alatt. Luhan még aludt mikor elmentem. A házból kilépve sajgott mindenem. Az éjszakai kialvatlanság és forgolódás lehetett az oka. Lin volt olyan kedves, hogy reggelit is csomagolt nekem, pedig nem lakom messze.

Haza érve a szüleim szokásukhoz híven nem voltak otthon, csak Taylor üdvözölt…az inasunk. 

"Second date" part 2.

Egy újabb csodaszép reggelre ébredtünk. Vagyis ha jól hallottam szakadt az eső, de Tao mellettem volt így csodaszépnek lehet nevezni. Ismételten rajtam volt, akár két takaróval takaróznék, megpróbáltam kimászni alóla, de a fájdalomtól eltorzult az arca.

-Ne mocorogj, így nem fáj. – morogta és visszanyomott a párnák közé.

-De nekem mennem kéne futni.

-Esik oda kint.

-Attól az edzés, edzés. Fitten kell tartanom magam, mert a környéken él egy veszélyes panda, aki bármikor támadhat. – válaszképp csak egy halványka mosolyt kaptam. Becsuktam a szemeim és próbáltam újra álomba szenderedni. De Tao nyögései nem hagytak nyugtot. Kinyitottam a szemem, döbbenten vettem észre, hogy Tao rajtam van. Az arcán láttam, hogy majd sírva fakad a fájdalomtól.

-Mégis mit csinálsz? – kérdeztem nagyra kerekedett szemekkel.

-Fitten tartalak. – vigyorgott és ajkai mohón falni kezdték ajkaim.

- Induljon a fitten tartás. – suttogtam halkan miután elváltam ajkaitól és lányos kuncogással tértem át nyakára. Lassan végighúztam alsó ajkam nyakán éppen érintve a bőrét. Halk sóhajt váltott ki rövid akcióm az alattam fekvő szőkeségből.  Áttértem trikójából kikandikáló kulcscsontjára . Először lassan végignyaltam rajtuk, majd puszikkal hintettem be, közben egyik kezemmel végigsimítottam felsőtestén és trikója aljához érve benyúltam alá és hasán egy picit megtámaszkodtam.  Hirtelen fájdalom hullám futott végig testemen és felhagyva minden eddigi tevékenységemmel kicsit torz arccal dőltem az idősebbre.

Ahogy ajkai a testem érintették szinte meggyulladtam. Annyira jól esett, hogy így érezhetem őt. Reméltem, hogy most tovább jutunk, mint az érkezésem estéjén. Lassan rám ereszkedett és csak annyit tudott mondani, hogy fáj neki. De, hogy hol és mije arra már nem tudott válaszolni. Trikója alá nyúltam és lassan simogatni kezdtem a hátát.

-Ez jó. – morogta.  Válaszul apró puszit leheltem homlokára. Lassan elkezdtem lefejteni róla egy hadseregnek elegendő fáslit. Óvatosan kihúztam a hasa alól.

-Emeld fel lassan a kezed. – utasítottam, ő pedig szófogadóan tette, amire kértem. Levettem róla a trikót, és a fáslival együtt a földre dobtam. Egy kis puszit nyomtam a vállára, amitől  bőre libabőrös lett. Kicsusszantam alóla, megpróbáltam óvatosan magam alá fektetni. A hasán minden egyes kék-zöld foltot végig pusziltam.

-Szörnyen nézel ki. – mondtam a hasát bámulva. Majd az ujjam a boxere korcába akasztottam.

- Úgy is éreztem magam mindaddig, míg…- de inkább nem fejeztem be mondatom, mert az felért volna egy burkolt szerelmi vallomásra, már pedig én nem szeretem Létrát egyszerűen csak kívánom.  A felettem lévő fiú kérdőn nézett rám.

- Mindaddig?- kérdezett vissza. Arcomat halvány pír öntötte el mikor végiggondoltam mit akartam mondani és, hogy Kris ne kérdezzen vissza hirtelen magamra rántottam, hogy birtokba vegyem ajkait, de nem épp úgy sült el ahogy én gondoltam. A felettem támaszkodó szőkeség a hirtelen mozdulat miatt elvesztette egyensúlyát és rám esett.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.- kiáltottam fel mikor teljes testsúlyával rám esett.

-Csak magad hibáztathatod Panda. – minden szó után egy puszit nyomtam a füle mögötti kis érzékeny részekre – De amúgy jól vagy? – néztem rá hatalmas szemekkel.

-Jobban leszek, ha folytatod. – pirult el még jobban.

-Te elpirultál? – kuncogtam.

-Én? Dehogy is, képzelődsz. – újra heves csókba vont. Immáron próbáltam gyengéd lenni és nem fájdalmat okozni. Karomat dereka köre fontam, hogy testünk még jobban összeérjen. Éreztem, ahogy a hasizmai megfeszülnek. Halkan nyögött a csókba és lábait a derekam köré kulcsolta. Apró lökésekkel próbáltam izgatni őt. Majd egyik kezem boxerébe csúsztatva kényeztetni kezdtem. Csókunkból kiválva, hátra vetett fejjel nyögdécselt alattam, nyakát kezdtem el szívogatni, majd a kulcs csontjára tapadtam.  Lassan haladtam lefelé, kezem mégis gyors tempót diktált. Mellbimbójába aprót haraptam, mire ő felnyögött.  Kezem hirtelen fehér folyadék tette csúszóssá. Tao teste remegni kezdett alattam, majd hangos nyögéssel élvezett el. Egyik ujjamról lenyaltam a fehér folyadékot és Taora vigyorogtam.

-Finom vagy, kicsit sós, de finom. – Pirosló arcán jót nevettem és lágy csókba invitáltam. Kiváltam a csókból és kérdőn rá pillantottam.

-Mi lett volna a mondat vége? Mielőtt magadra rántottál….

- Majd egyszer megtudod. – suttogtam füléhez hajolva és lágyan beleharaptam fülcimpájába.  Kezeimmel végigsimítottam meztelen felsőtestén és dudorodó alfelére tettem egyiket, közben apró csókot hintettem ajkára.  Kezemmel a pamut anyagon keresztül kezdtem el izgatni a felettem halkan sóhajtozó szőke fiút. – Dőlj hátra. – mondtam szinte parancsolóan.  A kanadai egyből leült, lejjebb csúszott és elfeküdt az ágyon. Kisebb fájdalmak között másztam fölé és egyből ajkát kerestem. Elválva puha párnáitól végigpusziltam egész felsőtestét, belecuppantottam köldökébe és haladtam tovább. Nadrágja korcánál megálltam és fölnéztem szemeibe, majd a pamut anyagon keresztül lágy csókot hintettem nemesebbik felére.

- Most ugye csak szórakozol?- nézett le vágytól izzó szemeivel Létra.

- Ohh, de még milyen jól. - mosolyodtam el.

Ahogy rám mászott, lassan, minden centi után kicsit megállva, hogy a fájdalom ne uralhassa el testét; éreztem, ahogy a vágy egyre jobban fokozódik bennem. Ajkai, mint mindig most is vezették ajkam, nyelve puhán masszírozta nyelvem. Nem akartam megszakítani a csókot, de ő megtette és lejjebb haladt. Kis énemnek odalent egyre szűkebbé vált a boxer és Tao ezt nagyon is jól érzékelte. Combomon támaszkodva, apró puszit nyomott kis Krisre. A vágy felizzott bennem, égette az ereim.

-Most ugye csak szórakozol? – kérdeztem, a hangom néhol megcsuklott és egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt, pedig még semmit nem csinált, csak rám nézett.

-Ohh, de még milyen jól. – hangja messziről jött, halkan halottam őt, leginkább szívem heves dobogására figyeltem. Lehúzta rólam az akkor már tényleg nagyon szűk boxerem és lassan végignyalt. A testem már akkor remegni kezdett. Minden centimet kiélvezte mikor lassan fogaival végighúzta a vékony bőrt.

-Taohhh~ ….- nyögtem, válaszul ő csak aprót csapott a combomra. Keményebb ritmusra váltott, erősen szívta férfiasságom. Kezeimmel kapaszkodót kerestem, végül megtaláltam az ágy támlát. Csípőm automatikusan vette fel a Tao által diktált ritmust. Nem kellett sok idő, hogy a testem egyre közelebb jusson az orgazmus mámorító érzéséhez. A testem jobban remegni kezdett, az arcom, a mellkasommal együtt csillogott az izzadtságtól. Egyszer csak a semmiből feltört belőlem egy hangos sóhaj és spirálban hullottam szét Tao alatt.

Lassan felkúsztam hozzá és füléhez hajolva mondtam.

- Hmm…fura, de nem rossz. – suttogtam a szavakat, majd alsó ajkammal egészén szájáig szántottam forróvá vált bőrét.  Ahogy elértem ajkaihoz, úgy tapadtam rájuk, mint az oroszlán a prédájára.  Vadul faltam a puha párnákat. Néha-néha óvatosan beleharaptam, majd nyelvét vad táncba hívtam. Percekig csak egymás szájának szenteltük figyelmünket, majd csókunkat megszakítva a másik szemébe néztünk vágytól izzó íriszeinkkel.  Egymás igéző nézésében vesztünk el, mindaddig még légzésünk majdnem visszaállt a normális.

- Kris…- szólítottam meg, de nem fejeztem be mondatom. Túl kínosnak éreztem így megadni magam, így nyakához hajoltam és lassan szívni kezdtem a bőrt, közben egyik kezét fenekemhez vezettem.

- Várj.- állította meg cselekedeteimet. Kérdőn pillantottam rá.

-Várj. Mi lesz ha még nagyobb fájdalmat okozok, mint ami most van.

-Rosszabb lesz ha így itt hagysz. – suttogta a fülembe. Bevallom én sem akartam a legizgalmasabb résznél abba hagyni, de féltem, hogy a sérülései miatt csak a fájdalma nőne a gyönyör helyett. Lassan megszorítottam a fenekét, mire ő halkan nyögött egyet. Kimásztam alóla, gerincén lassan végig húztam a nyelvem. A teste remegni kezdett, háta ragacsos volt az izzadságtól.

-Van egy ötletem. De kicsit fájni fog.

-Csak csináld. – lihegte. Hóna alá nyúltam és lassan felhúztam őt az ölembe. Ahogy lefelé csúsztattam, egyre mélyebbre hatoltam benne. Nem láttam az arcát,de ahogy a térdembe kapaszkodott éreztem, hogy erős fájdalmak gyötrik. Háta óvatosan dőlt mellkasomra. Fejét a vállamra támaszkodva mozogni kezdett. Először csak lassan, hogy teste megszokja az új helyzetet. Majd miután egyik kezével a tarkómnál támasztotta magát, másikkal pedig a kezem után kutatott. Mikor végre ujjaink összefonódtak, gyorsabb tempóra kapcsolt. Hangos lihegésünk megtörte a szoba eddigi csendjét.

-Kirshh~, én..én… - Tao mondani akart valamit, de szabad kezemmel befogtam a száját.

-Neh beszélj. – suttogtam, majd nyakát kezdtem ostromba venni, majd a vállát.

"Second date"

Reggel  nehezen nyíltak ki szemeim. Kómás fejjel néztem körül a szobában. „ Ez nem az enyém” és gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott a tegnap este. A kis érzéki játszma a létrával és végül a közös alvás. Átfordultam a másik oldalamra, de rá kellett jönnöm, hogy tök egyedül vagyok a szobámban. Lassan feltápászkodtam új lakótársam ágyáról és kiballagtam szobájából. az ajtóban összefutottam Luluval. Először csak bámultunk egymásra, majd Luhan hátat fordítva nekem próbált otthagyni.

- Lulu- szólítottam meg reggeli rekedtes hangommal.

- Mi az?- fordult hátra. Meglátva arcát elszégyelltem magam. Közelebb léptem hozzá. testünket csak pár centiméter választotta el egymástól.  Kezemmel finoman végigsimítottam arcán lévő seben.

- Nagyon fáj?- suttogtam. Ő nem válaszolt csak szemeit behunyva kezembe fektette arcát.  – Sajnálom Lulu- mondtam pillanatokkal később és magamhoz öleltem az idősebbet.  Mikor kezei körém fonódtak, akkor nyílt a bejárati ajtó és egy kimerült Kris lépett be rajta. Megnézett minket, majd idegesen maga után bevágva az ajtót tűnt el egy szempillantás alatt.  Kiváltam a kisebb öleléséből és Létra ajtójához léptem.

- Kris, nyisd ki…légy szíves.- kezdtem el kopogni. Luhan először szótlanul figyelte a történéseket, majd hangjával megzavarta a pillanatokkal ezelőtt beállt csendet.

- Mi van közted és Kris között?- kérdezte.

Reggel arra ébredtem, hogy egy panda maci liánként fonódott körém. Jót mosolyogtam, de nem feledhettem el a reggeli futást. Óvatosan kiszabadítottam magam az ölelő karok és lábak közül, magamra kaptam a melegítőm, a zenét bömböltetni kezdtem a fülembe és irány a közeli park, ahol tegnap este beszéltünk. Miközben futottam, egy csomó dolgon gondolkodtam: „Biztosan jó az, amit tegnap csináltunk? Csináltunk egyáltalán valami olyat, ami két hormontúltengéses pasinak nem lehetne? Okos dolog volt idáig fajulni hagyni a dolgokat?”  Ezektől a gondolatoktól ahelyett, hogy lenyugodtam volna, csak még idegesebb lettem. Azt hiszem ennek véget kell vetnem, ma beszélnem kell Taoval.

Amikor a lépcsőn felértem furcsa látvány fogadott, Tao és Luhan szorosan ölelték egymást….”Most mi ez?” – gondoltam magamban és berohantam a szobámba. „Az egyik pillanatban agyon veri, a másikban meg ölelgeti…beteg ez a srác…” – mérgelődtem. Halk kopogás zavart meg mérgelődésemben.

- Kris, nyisd ki…légy szíves- jött a másik oldalról a halk kérés. „Na persze, nem, nem nyitom ki, te skizofrén Panda….”

- Mi van közted és Kris között? – hallottam Luhan halk hangját. Kivágtam az ajtót és közöltem, hogy semmi, az ég világon semmi. Haragudtam, tulajdon képen fogalmam sem volt, hogy miért, de haragudtam. Mielőtt újra becsaptam volna az ajtót ránéztem Taora, akinek az arcán fájdalom tükröződött…megbántottam, de nem akartam. Dühös voltam és csak annyit akartam, hogy az előző este legyen meg nem történt. Nem szerethetek belé….

Leforrázva álltam az orromra csapott ajtó előtt. Lulu egy szó nélkül tűnt el a házban. Kris... ő pedig hangosan adta tudtomra, hogy nem akar látni.  Szobámba mentem és órákig feküdtem az ágyamon üres gondolatokkal a fejemben. Fogalmam sincs mi történt velem egy nap alatt. Lulut még sose bántottam meg ennyire. És Kris.. hát a Létrával se akartam bunkó lenni, de valahogy mindig ez jött. Akaratlanul bántottam mindkettőt.

- Egy barom vagyok. – mondtam ki hangosan és felültem ágyamon.  Levettem tegnapi ruháimat és magam mögé dobva őket a szekrényem elé léptem. Kivettem egy fekete trikót és egy sötét melegítőnadrágot. Magamra kaptam és egy pillanat alatt tűntem el a házból. Először a közeli parkba akartam menni, de meggondolva magam olyan helyre mentem ahol nem keresnének. Egy ideig nem akartam senkit se látni. Órákig bóklásztam céltalanul. Egyik buszról a másikba szálltam míg nem a város bűnőzöktől hemzsegő részében kötöttem ki.  félve kezdtem el sétálni, de egy rövid idő után már nem törődtem semmivel. volt akinek nekimentem és őrült mód szidni kezdtek, volt aki ok nélkül megütött, de nem törődtem velük egészen addig még egy kis sikátorba be nem fordultam mivel a kíváncsiság hajtott.  Négy nem túl bizalomgerjesztő emberrel kerültem szembe…

Miután lecsendesedtek a körülmények, úgy gondoltam jobb lesz ha elmegyek letusolni, utána pedig hozzá látok a leckémhez. Útközben összetalálkoztam Tao anyukájával, aki úgy fogadott, mintha csak a fia lennék, kedvesen meghívott, hogy igyak mg vele egy csésze teát, de elutasítottam mondván sok a leckém. Tao apja dolgozott így vele nem tudtam találkozni. Hangos ajtó csapódás jelezte, hogy a panda elment itthonról. Nem is baj, legalább nem találkozom vele. Gyorsan lefürödtem, majd a velem szembe lévő ajtón kopogtam.

-Luhan , helló. Szeretnék elnézést kérni a reggeli balhé miatt.

-Semmiség, sőt ilyet még soha nem csinált Tao. Mármint, hogy megölelt. Jó hatással vagy rá. – mosolygott – És nyugodtan szólíts Lulunak, itthon mindenki így hív és jelenleg te is a család tagja van.

-Rendben. – már léptem volna ki, mikor Luhan utánam szólt.

-Öhm, Kris…nem lenne kedved velem tanulnod? Az angol nem megy valami jól, tudnál kicsit segíteni?

-Persze, mutasd! – huppantam le mellé.

Teljesen belemélyedtünk és észre se vettük, hogy az egésznap eltelt.

Nem tudom hány óra lehetett mikor magamhoz  tértem. Egyből zsebeimhez nyúltam és ellenőriztem, hogy megvannak-e az irataim.  Minden a helyén volt. Minden egyes papírom ugyanúgy állt mielőtt összefutottam volna a négy sráccal, akik, mint kiderült nem akartak semmi rosszat, csak egy jót verekedni.  Fájó testrészekkel tápászkodtam fel a földről. Nem mertem végignézni magamon elég volt belegondolni a látványba hogyan festhetek, tudni már nem akartam.  Miután kiértem a bűnöző negyedből az emberek arca falfehérré vált, ahogy rám pillantottak. Elvetettem hát, hogy tömegközlekedéssel megyek haza. Leintettem egy taxit és bemondva a címet szemeimet lehunyva próbáltam úgy ülni, hogy a legkisebb fájdalmat érezzem csak. Körülbelül fél órát utazhattam csendben az autóban mikor a sofőr hátrafordulva megszólalt.

- Megérkeztünk. – kezébe nyomtam a pénz és kiszálltam az autóban.  Lassan jutottam el a ház ajtajáig, nehezen nyomtam le a kilincset és léptem be az ajtón. Eddigi görnyedt állapotom helyett, kihúzott háttal próbáltam gyorsan eljutni a szobámba minél kevésbé feltűnést kelteni, de ajtómtól nem messze Lulu hangja megállított.

- Tao…-szólt utánam, de mondatát nem kezdte el.

- Mi van? –fordultam felé és próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni, de bordáimnál lévő  hirtelen  fájdalom, csak egy grimaszt eredményezett. 

- Kris, gyere.- szólt be a szobájába a kanadainak, de már nem láttam, hogy kijött-e.

Luhan hangja megijesztett, ahogy az azt követő hangos puffanás is.

-Mi történt? – rohantam ki – Jól vagy? – gyorsan körbe jártam a holtra ijedt fiút,  majd észre vettem a földön heverő „roncsot”.

-Te jó ég. – csapta a homlokomra – Luhan hozz vizes kendőt, egy aspirint, fáslit, ragtapaszt, és egy nagy pohár hideg vizet. – Luhan nem mozdult, csak figyelte fél testvére élettelen testét – Menj már! – kiáltottam rá. Taot pedig a karjaimba vettem és bevittem a szobájába, gyorsan végig tapogattam, hogy nincs e súlyosabb sérülése, szerencsére nem éreztem törést. Levettem róla a trikót és a nadrágot, így egyszál boxerben feküdt. A lábait is végig nyomkodtam, tudtam, hogy nagy fájdalmai lehetnek, ezért próbáltam kikerülni a kék-zöld foltokat. Mikor végeztem a testének végig tapogatásával pofozgatni kezdtem.

-Panda, Panda ébredj. Kelj fel. Hallod?! Fel kell kelned! – utasítottam. Luhan közbe megérkezett a kért eszközökkel. Tao résnyire nyitotta a szemét, ekkor a szájába tömtem a fájdalom csillapítót és a szájához emeltem a poharat. Lassan, de biztosan kortyolgatott – Jól van. Most fel kell, hogy ülj egy kicsit. – Feljebb rángattam az ágyon és körbe fásliztam a mellkasát, majd kitisztítottam a fején lévő sebet.

-Óvatosabban Létra. – szidott le, válasz kép csak rá mosolyogtam. Lin értesítette a sürgősségit, ahonnan azonnal kiküldtek egy orvost. Szerencsére tényleg nem volt törés, csak erős zúzódások. Miután elment még lefekvés előtt benéztem hozzá.

-Hogy vagy Panda?

-Szarul, de büszkén. – morogta.

-Örülök. Jó éjt Tao. – intettem és kifordultam a szobából, de meghallottam azt a nagyon halk kis szócskát.

-Köszönöm! – szinte olyan halkan mondta, hogy ha a légy zümmögött volna, tuti nem hallom meg. Elmosolyodtam és bementem a szobámba.

Sokáig csak csukott szemmel feküdtem az ágyon, de képtelen voltam elaludni. Nehezen ülő helyzetbe tornásztam magam, majd lassan felálltam és az ajtó fele indultam. Már kint voltam a folyosón mikor rosszul léptem.

- Bassza meg. – kezdtem el kicsit hangosan szitkozódni és már indultam volna tovább célom fele mikor nyílt az ajtó és egy Létra lépett ki rajta.

- Panda, mit keresel itt kint?- kérdezte és hangjában pici aggodalmat véltem felfedezni.

- Nem tudtam aludni, így gondoltam…- de mondatomat már nem tudtam befejezni, mert Létra közbe vágott.

- Így gondoltad sétálsz egyet? Te nem vagy normális. – jött oda mellém.

- Ebben legalább egyet értünk. - mondtam nagyon halkan és reménykedtem, hogy nem hallja meg.

-Chööö …Idióta. Sérülten itt mászkál.

-Mit motyogsz? – kérdezte Tao.

-Semmit. – beletúrtam a hajamba és ismételten első gondolatomra hivatkozva cselekedtem – Gyere be. – álltam el az ajtótól – Mire visszamásznál, a szobádba a hangos jajgatásodtól mindenki felébredne. Hova indultál?

-A konyhába, vízért. – mondta halkan. Kicsit beljebb taszigáltam az ajtón és elindultam a konyha felé.  Egy pohárba töltöttem hideg vizet, de mire visszaértem, Tao már édesen aludt az ágyamba.

-Miért érzem azt, hogy erre ment kint az egész? – vakargattam a fejem, majd óvatosan becsúsztam mellé az ágyba. Panda azonnal érezte a közelségem és szempillantás alatt rám mászott.

-Mi vagyok én plüss maci? – mérgelődtem, erre ő csak elvigyorodott.

-Fogd be és aludj. – kaptam a választ.