"Second date" part 3.

Léptek hangjára ébredtem fel.  Kómás fejjel bámultam a fa ajtót, majd Kris füléhez hajoltam.

- Ugye bezártad? – simítottam végig karján.  Létra szemei kipattantak. - Aiishh.- túrtam bele fekete hajamba.

- Kris, segítenél…- nézett fel füzetéből Lulu és fülig pirult. – Bocs, majd később visszajövök. - viharzott ki a szobából.

- Azt hiszem, hogy…- kezdte el vakargatni tarkóját Létra.

- Ha magyarázkodni akarsz menj utána, ha megbántad az egészet, akkor is menj utána. – ültem fel mellette és mérgesen takaróját magam köré csavarni indultam szobájának ajtaja felé.

Luhan piros arca teljesen kilökte az álmot a szememből, Tao gyorsan maga köré csavarta a takaróm és az ajtóhoz indult.

- Ha magyarázkodni akarsz menj utána, ha megbántad az egészet, akkor is menj utána. – mondta, gyorsan megfogtam a takaró csücskét, hogy megállítsam.

-Miért bántam volna meg? – kérdeztem komoly hangon, mélyen a szemeibe nézve. Arcán halvány pír jelen meg – Egyébként meg nem fogom egyedül elvinni a balhét, ez két emberes dolog, te is jössz velem Luhan szobájába. Gyorsan magamra kaptam a melegítő alsóm, közben végi fogtam a takarót, mikor éreztem, hogy Tao szökni próbál, megragadtam a csuklójánál és úgy húztam tovább a nadrágom.

-Mehetünk. – mondtam, apró, gyors csókot leheltem Panda macim ajkaira és elindultam mostoha testvére szobája felé. Halkan bekopogtam, majd benyitottam magam után húzva a mérgelődő Pandát.

- Mehetünk. – mondta és apró, gyors csókot hintett ajkaimra. Belül tomboltam ettől.  Azt hiszi, hogy tegnap este megadtam magam és már együtt is vagyunk. Hát baromi rosszul hiszi.  Én csak…csak… miért is tettem? 

- Vágy…kíváncsiság. - suttogtam halkan a szavakat.

- Milyen vágy?- kérdezte Luhan.

- Mi? Ja… semmi. – mondtam és egy vigyor jelent meg arcomon.

- Ne vicsoríts Panda.- szólt rám a mellettem, eddig csendben álló Létra.

- Te meg kezdj beszélni. – veregettem hátba.

-Chööö~ ennyit a nagy, erős és bátor  Huang Zitaoa-ról. –mondtam sértődötten, majd elkezdtem őt kifelé lökdösni – Inkább burkolóz be a kis barlangodba, úgy se veszem most sok hasznodat…..Idióta. – már nyílt volna a szája, hogy mond valamit, de én jó szokásomhoz híven rá csaptam az ajtót. Odasétáltam Luhan ágya széléhez, lehuppantam, mély levegő és kifúj….

-Amit a szobámban láttál…- kezdtem neki,  de Luhan befogta a számat.

-Nem akarom tudni, ez a ti életetek, engem nem érdekel. Csak egy kérdésem van… - keze még mindig a számon volt, így csak bólintottam.

-Szereted a bátyám? – lassan levette a kezét, de a szám teljesen kiszáradt, így egy árva hang nem jött ki a torkomon. „Hogy szeretem e? Fogalmam sincs….Talán, igen, talán nem….de ha nem, miért vonzódom hozzá ennyire?” – gondolataimba merültem, ahonnan Luhan hozott vissza.

-Kris….válaszolj….

-Miért szereted ennyire a bátyádat? Vagyis, ő csak a féltestvéred, terrorban tart és te még is aggódsz érte…Miért?

-Mert a testvéremként szeretem. – mondta, közben flegmán megrándította a vállát,mintha csak a világ legegyszerűbb kérdését tettem volna fel.

Felálltam az ágyról, az ajtóhoz mentem és kinyitottam, Taoval találtam szembe magam. Arca sápadt volt, szemei döbbenten meredtek rám, elmosolyodtam. Háttal állva a szobának beszélni kezdtem.

-Tisztelem a türelmed Luhan. Egy ilyen testvér mellett nem lehet könnyű az élet, de te mégis harcolsz a szeretetéért. A kérdésedre a válaszom, nem… - végig Tao szemébe néztem,majd miután befejeztem, megkerültem az ijedt fiút és a szobámba mentem. „Miért is kellet nekem pont ő belé beleesnem?” – dőltem neki az ajtónak, majd öklömet erősen a falba vertem.

Döbbenten, leforrázva álltam Lulu ajtaja előtt miután Kris otthagyott minket.

- Szóval csak egy játék volt az egész. – mondtam elhaló hangon és elmorzsoltam egy könnycseppet. Magam se értettem reakciómat, mivel én nem szeretem ezt a  seggfejet, vagy talán mégis.

- Tao…- szólalt meg Lulu döbbent arccal.

- Sajnálom. – mondtam neki és elbattyogtam szobámba, földhöz vágtam a körém csavart takarót és a fájdalomtól üvöltve rogytam le a földre. Nem sírtam, pontosabban nem akartam sírni, de azok a fránya sós vízcseppek kierőszakolták magukat a helyükről.

- Seggfej, te rohadt nagy seggfej. – szűrtem ki fogaim közül, és egyre csak ezt szajkóztam. , miközben könnyeim halkan folydogáltak arcomon elárasztva ezzel szőnyegem.

- Tao. Nyisd ki kérlek.- hallottam meg féltestvérem hangját órákkal később. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a kemény földön fekszem anyaszült meztelen és könnycsatornáim kiszáradtak.

- Menj el. – mondtam talán kedvesen, de lehet csak nekem hangzott így. Feltápászkodtam a földről. szekrényemből kivettem egy alsógatyát, amit nehezen magamra erőltettem, majd a földre hajított takarót magammal rángatva feküdtem be az ágyba üres gondoltatokkal a fejemben.

Már jócskán elmúlt a vacsora idő, mikor végre ki merészkedtem a szobám védő falai közül. A sötét folyosón egy alakba ütköztem, aztán egy erős pofon csattant az arcomon.

-Hogy tehetted? – Luhan fojtott hangja, arra adott indokot, hogy sírt.

-Azt hiszem ezt megérdemeltem. – suttogtam, arcom simogatva.

-Többet érdemelnél, de nem teszek semmit. A bátyám teljesen kikészült miattad.

-Ezt te nem érted.

-Már hogyne érteném. – hangja most már méreggel szennyezett volt.

-Luhan, ezt te tényleg nem tudod megérteni. – még mindig suttogtam, könnyeim sorba gurultak végig arcomon. Egy újabb pofon csattant az arcomon – Befejezted? –kérdeztem.

Luhan semmit nem válaszolt, csak elment mellettem, elég erősen vállamba ütközve.

-De hisz én szeretem őt. – motyogtam a sötétségnek.

Hallottam a folyosón történteket, hallottam, hogy Luhan megvédett, annak ellenére, hogy mennyit bántottam. Azt hiszem ezentúl az iránta érzett szeretetem, tényleg szeretetben fog megnyilvánulni.  Fordultam a másik oldalamra, minek következtében éles fájdalom hasított bordáim közé. Nem akartam hangosan kiabálni,így kezembe harapva tűrtem az egészet.  Nem akartam, hogy Lulu még jobban aggódjon. Szegényt már így is padlóra küldtem, nem kell még ez is. Mikor valamivel enyhült a nyilaló fájdalom pilláimat lecsuktam és próbáltam aludni, de képtelen voltam álomba zuhanni.  Mozdulatlanul feküdtem egészen hajnalig, mikor még az egész házban csönd volt. Halkan felkeltem és úgy ahogy voltam kimentem a konyhába vízért. Nehézkesen csúszott le az a pár korty, amit a pohárba öntöttem.

- Tao…- suttogta valaki nevem a sötétségből. Félve néztem oda, majd észrevettem Luhan közeledő alakját. Halvány mosolyt erőltettem ajkaimra és próbáltam megnyugtatni a fiút, de nem segített.

- Sajnálom. – nyögtem ki ennyit és visszamentem a szobámba, hogy újra kizárjam a külvilágot.

Miután felébredtem jobbnak láttam a tavaszi szünet többi napját otthon töltenem. Családi okokra hivatkozva elnézést kértem Tao szüleitől, hívattam magamért kocsit és összepakoltam a holmim. Tao ajtajára egy cetlit ragasztottam: Nem kihasználás képen tettem azt, amit tettem. Ha az eszemre hallgatok jól cselekszem, hogy elmegyek. Ha a szívemre kellene…nos azt nem hallom, hisz darabokra tört. Nem akartalak megbántani Panda….Tényleg nem! A suliban találkozunk…. Létra. Utóiratként ráfirkantottam még a számom is, de nem hittem, hogy valaha is felhív a szünet alatt. Luhan még aludt mikor elmentem. A házból kilépve sajgott mindenem. Az éjszakai kialvatlanság és forgolódás lehetett az oka. Lin volt olyan kedves, hogy reggelit is csomagolt nekem, pedig nem lakom messze.

Haza érve a szüleim szokásukhoz híven nem voltak otthon, csak Taylor üdvözölt…az inasunk.