"Second date"

Reggel  nehezen nyíltak ki szemeim. Kómás fejjel néztem körül a szobában. „ Ez nem az enyém” és gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott a tegnap este. A kis érzéki játszma a létrával és végül a közös alvás. Átfordultam a másik oldalamra, de rá kellett jönnöm, hogy tök egyedül vagyok a szobámban. Lassan feltápászkodtam új lakótársam ágyáról és kiballagtam szobájából. az ajtóban összefutottam Luluval. Először csak bámultunk egymásra, majd Luhan hátat fordítva nekem próbált otthagyni.

- Lulu- szólítottam meg reggeli rekedtes hangommal.

- Mi az?- fordult hátra. Meglátva arcát elszégyelltem magam. Közelebb léptem hozzá. testünket csak pár centiméter választotta el egymástól.  Kezemmel finoman végigsimítottam arcán lévő seben.

- Nagyon fáj?- suttogtam. Ő nem válaszolt csak szemeit behunyva kezembe fektette arcát.  – Sajnálom Lulu- mondtam pillanatokkal később és magamhoz öleltem az idősebbet.  Mikor kezei körém fonódtak, akkor nyílt a bejárati ajtó és egy kimerült Kris lépett be rajta. Megnézett minket, majd idegesen maga után bevágva az ajtót tűnt el egy szempillantás alatt.  Kiváltam a kisebb öleléséből és Létra ajtójához léptem.

- Kris, nyisd ki…légy szíves.- kezdtem el kopogni. Luhan először szótlanul figyelte a történéseket, majd hangjával megzavarta a pillanatokkal ezelőtt beállt csendet.

- Mi van közted és Kris között?- kérdezte.

Reggel arra ébredtem, hogy egy panda maci liánként fonódott körém. Jót mosolyogtam, de nem feledhettem el a reggeli futást. Óvatosan kiszabadítottam magam az ölelő karok és lábak közül, magamra kaptam a melegítőm, a zenét bömböltetni kezdtem a fülembe és irány a közeli park, ahol tegnap este beszéltünk. Miközben futottam, egy csomó dolgon gondolkodtam: „Biztosan jó az, amit tegnap csináltunk? Csináltunk egyáltalán valami olyat, ami két hormontúltengéses pasinak nem lehetne? Okos dolog volt idáig fajulni hagyni a dolgokat?”  Ezektől a gondolatoktól ahelyett, hogy lenyugodtam volna, csak még idegesebb lettem. Azt hiszem ennek véget kell vetnem, ma beszélnem kell Taoval.

Amikor a lépcsőn felértem furcsa látvány fogadott, Tao és Luhan szorosan ölelték egymást….”Most mi ez?” – gondoltam magamban és berohantam a szobámba. „Az egyik pillanatban agyon veri, a másikban meg ölelgeti…beteg ez a srác…” – mérgelődtem. Halk kopogás zavart meg mérgelődésemben.

- Kris, nyisd ki…légy szíves- jött a másik oldalról a halk kérés. „Na persze, nem, nem nyitom ki, te skizofrén Panda….”

- Mi van közted és Kris között? – hallottam Luhan halk hangját. Kivágtam az ajtót és közöltem, hogy semmi, az ég világon semmi. Haragudtam, tulajdon képen fogalmam sem volt, hogy miért, de haragudtam. Mielőtt újra becsaptam volna az ajtót ránéztem Taora, akinek az arcán fájdalom tükröződött…megbántottam, de nem akartam. Dühös voltam és csak annyit akartam, hogy az előző este legyen meg nem történt. Nem szerethetek belé….

Leforrázva álltam az orromra csapott ajtó előtt. Lulu egy szó nélkül tűnt el a házban. Kris... ő pedig hangosan adta tudtomra, hogy nem akar látni.  Szobámba mentem és órákig feküdtem az ágyamon üres gondolatokkal a fejemben. Fogalmam sincs mi történt velem egy nap alatt. Lulut még sose bántottam meg ennyire. És Kris.. hát a Létrával se akartam bunkó lenni, de valahogy mindig ez jött. Akaratlanul bántottam mindkettőt.

- Egy barom vagyok. – mondtam ki hangosan és felültem ágyamon.  Levettem tegnapi ruháimat és magam mögé dobva őket a szekrényem elé léptem. Kivettem egy fekete trikót és egy sötét melegítőnadrágot. Magamra kaptam és egy pillanat alatt tűntem el a házból. Először a közeli parkba akartam menni, de meggondolva magam olyan helyre mentem ahol nem keresnének. Egy ideig nem akartam senkit se látni. Órákig bóklásztam céltalanul. Egyik buszról a másikba szálltam míg nem a város bűnőzöktől hemzsegő részében kötöttem ki.  félve kezdtem el sétálni, de egy rövid idő után már nem törődtem semmivel. volt akinek nekimentem és őrült mód szidni kezdtek, volt aki ok nélkül megütött, de nem törődtem velük egészen addig még egy kis sikátorba be nem fordultam mivel a kíváncsiság hajtott.  Négy nem túl bizalomgerjesztő emberrel kerültem szembe…

Miután lecsendesedtek a körülmények, úgy gondoltam jobb lesz ha elmegyek letusolni, utána pedig hozzá látok a leckémhez. Útközben összetalálkoztam Tao anyukájával, aki úgy fogadott, mintha csak a fia lennék, kedvesen meghívott, hogy igyak mg vele egy csésze teát, de elutasítottam mondván sok a leckém. Tao apja dolgozott így vele nem tudtam találkozni. Hangos ajtó csapódás jelezte, hogy a panda elment itthonról. Nem is baj, legalább nem találkozom vele. Gyorsan lefürödtem, majd a velem szembe lévő ajtón kopogtam.

-Luhan , helló. Szeretnék elnézést kérni a reggeli balhé miatt.

-Semmiség, sőt ilyet még soha nem csinált Tao. Mármint, hogy megölelt. Jó hatással vagy rá. – mosolygott – És nyugodtan szólíts Lulunak, itthon mindenki így hív és jelenleg te is a család tagja van.

-Rendben. – már léptem volna ki, mikor Luhan utánam szólt.

-Öhm, Kris…nem lenne kedved velem tanulnod? Az angol nem megy valami jól, tudnál kicsit segíteni?

-Persze, mutasd! – huppantam le mellé.

Teljesen belemélyedtünk és észre se vettük, hogy az egésznap eltelt.

Nem tudom hány óra lehetett mikor magamhoz  tértem. Egyből zsebeimhez nyúltam és ellenőriztem, hogy megvannak-e az irataim.  Minden a helyén volt. Minden egyes papírom ugyanúgy állt mielőtt összefutottam volna a négy sráccal, akik, mint kiderült nem akartak semmi rosszat, csak egy jót verekedni.  Fájó testrészekkel tápászkodtam fel a földről. Nem mertem végignézni magamon elég volt belegondolni a látványba hogyan festhetek, tudni már nem akartam.  Miután kiértem a bűnöző negyedből az emberek arca falfehérré vált, ahogy rám pillantottak. Elvetettem hát, hogy tömegközlekedéssel megyek haza. Leintettem egy taxit és bemondva a címet szemeimet lehunyva próbáltam úgy ülni, hogy a legkisebb fájdalmat érezzem csak. Körülbelül fél órát utazhattam csendben az autóban mikor a sofőr hátrafordulva megszólalt.

- Megérkeztünk. – kezébe nyomtam a pénz és kiszálltam az autóban.  Lassan jutottam el a ház ajtajáig, nehezen nyomtam le a kilincset és léptem be az ajtón. Eddigi görnyedt állapotom helyett, kihúzott háttal próbáltam gyorsan eljutni a szobámba minél kevésbé feltűnést kelteni, de ajtómtól nem messze Lulu hangja megállított.

- Tao…-szólt utánam, de mondatát nem kezdte el.

- Mi van? –fordultam felé és próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni, de bordáimnál lévő  hirtelen  fájdalom, csak egy grimaszt eredményezett. 

- Kris, gyere.- szólt be a szobájába a kanadainak, de már nem láttam, hogy kijött-e.

Luhan hangja megijesztett, ahogy az azt követő hangos puffanás is.

-Mi történt? – rohantam ki – Jól vagy? – gyorsan körbe jártam a holtra ijedt fiút,  majd észre vettem a földön heverő „roncsot”.

-Te jó ég. – csapta a homlokomra – Luhan hozz vizes kendőt, egy aspirint, fáslit, ragtapaszt, és egy nagy pohár hideg vizet. – Luhan nem mozdult, csak figyelte fél testvére élettelen testét – Menj már! – kiáltottam rá. Taot pedig a karjaimba vettem és bevittem a szobájába, gyorsan végig tapogattam, hogy nincs e súlyosabb sérülése, szerencsére nem éreztem törést. Levettem róla a trikót és a nadrágot, így egyszál boxerben feküdt. A lábait is végig nyomkodtam, tudtam, hogy nagy fájdalmai lehetnek, ezért próbáltam kikerülni a kék-zöld foltokat. Mikor végeztem a testének végig tapogatásával pofozgatni kezdtem.

-Panda, Panda ébredj. Kelj fel. Hallod?! Fel kell kelned! – utasítottam. Luhan közbe megérkezett a kért eszközökkel. Tao résnyire nyitotta a szemét, ekkor a szájába tömtem a fájdalom csillapítót és a szájához emeltem a poharat. Lassan, de biztosan kortyolgatott – Jól van. Most fel kell, hogy ülj egy kicsit. – Feljebb rángattam az ágyon és körbe fásliztam a mellkasát, majd kitisztítottam a fején lévő sebet.

-Óvatosabban Létra. – szidott le, válasz kép csak rá mosolyogtam. Lin értesítette a sürgősségit, ahonnan azonnal kiküldtek egy orvost. Szerencsére tényleg nem volt törés, csak erős zúzódások. Miután elment még lefekvés előtt benéztem hozzá.

-Hogy vagy Panda?

-Szarul, de büszkén. – morogta.

-Örülök. Jó éjt Tao. – intettem és kifordultam a szobából, de meghallottam azt a nagyon halk kis szócskát.

-Köszönöm! – szinte olyan halkan mondta, hogy ha a légy zümmögött volna, tuti nem hallom meg. Elmosolyodtam és bementem a szobámba.

Sokáig csak csukott szemmel feküdtem az ágyon, de képtelen voltam elaludni. Nehezen ülő helyzetbe tornásztam magam, majd lassan felálltam és az ajtó fele indultam. Már kint voltam a folyosón mikor rosszul léptem.

- Bassza meg. – kezdtem el kicsit hangosan szitkozódni és már indultam volna tovább célom fele mikor nyílt az ajtó és egy Létra lépett ki rajta.

- Panda, mit keresel itt kint?- kérdezte és hangjában pici aggodalmat véltem felfedezni.

- Nem tudtam aludni, így gondoltam…- de mondatomat már nem tudtam befejezni, mert Létra közbe vágott.

- Így gondoltad sétálsz egyet? Te nem vagy normális. – jött oda mellém.

- Ebben legalább egyet értünk. - mondtam nagyon halkan és reménykedtem, hogy nem hallja meg.

-Chööö …Idióta. Sérülten itt mászkál.

-Mit motyogsz? – kérdezte Tao.

-Semmit. – beletúrtam a hajamba és ismételten első gondolatomra hivatkozva cselekedtem – Gyere be. – álltam el az ajtótól – Mire visszamásznál, a szobádba a hangos jajgatásodtól mindenki felébredne. Hova indultál?

-A konyhába, vízért. – mondta halkan. Kicsit beljebb taszigáltam az ajtón és elindultam a konyha felé.  Egy pohárba töltöttem hideg vizet, de mire visszaértem, Tao már édesen aludt az ágyamba.

-Miért érzem azt, hogy erre ment kint az egész? – vakargattam a fejem, majd óvatosan becsúsztam mellé az ágyba. Panda azonnal érezte a közelségem és szempillantás alatt rám mászott.

-Mi vagyok én plüss maci? – mérgelődtem, erre ő csak elvigyorodott.

-Fogd be és aludj. – kaptam a választ. 

"First date" part 4. (+16)

- Ha kérsz valamit szolgáld ki magad, vagy szólj a bejárónőnek. A szobádat arra találod. - mutattam jobbra, miután már a házban mászkáltunk. – Ja és ne zavarj. – mentem be szobámba és orra előtt becsaptam az ajtót.

- Ya.. Panda. - kezdett el ajtómon dörömbölni. Nem foglalkoztam vele, bedőltem az ágyba , fejhallgatómat a fejemre vettem és maxra állítva a hangerőt kezdtem kizárni a külvilágot.  Órákkal később léptem csak ki magánszférámból mivel hasam jelzett, hogy ideje megtölteni.

- Hát te?- kérdeztem a szöszit, aki a konyhába tevékenykedett serényen.

- Minek látszik?!- fordult hátra értetlen fejet vágva. Szótlanul léptem a hűtőhöz és derékig eltűntem benne.

- YAA… Nem hiszem el. - vágtam be tök idegesen. – Mi van?! – ültem le az éppen falatozó kanadaival szemben.

- Semmi. – evett tovább jóízűen. Mivel nem volt itthon semmi, csak néztem ahogy elfogyasztja, amit csinált magának. – Tudtad, hogy nem illik valakit evés közben bámulni?

- Akkor adjál.

- Hozzál evőeszközt. – sóhajtott egyet és középre tolta a tálat. Felálltam majd evőeszközzel a kezembe tértem vissza. Percek alatt elpusztítottuk a kajarengeteget, amit a tálba suvasztott Létra.

- Köszönöm. – mondtam halkan.

-  Máskor is. – pattant fel és nagy léptekkel indult szobája felé utána mentem és csuklójánál fogva magam felé fordítottam.

- Nyelvoktatást is vállalsz? – hajoltam közel arcához.

Taoék háza hatalmas, a szobámról nem is beszélve, csak délelőtt tudtuk meg, hogy itt kell éljek egy ideig, de már úgy volt berendezve a vendégszoba, mintha csak hónapok óta tervezgetnék az eljövetelem. Próbálkoztam volna kicsit közelebb kerülni az én „új lakótársamhoz”, de a hiszti medve csak rám csukta az ajtót és elkezdte bömböltetni a zenéjét. Egy alacsony hölgy lépett mellém és megkérdezte nem e vagyok éhes, szomjas…stb, amit azt egy bejárónőnek kell. Elkísért a szobámhoz, közbe kaptam az alkalmon, hogy egy kicsit jobban megismerjem Taot.

-Hmm~  a fiatalúr nagyon jó szívű és kedves ember.

-Mi most ugyan arról a Taoról beszélünk? – csodálkoztam, ahogy a bejárónő áradozik róla.

-Hihi, igen. Tudja a szülei elváltak, de egy háztartásban élnek, a férje ideköltöztette a családját, azóta a Fiatalúr elég magába zárkózó lett és goromba. De velem sosem bánik rosszul, pici kora óta vele vagyok. Mintha csak a fiam lenne. Hát meg érkeztünk Fiatalúr.

-Kris, kérem szólítson Krisnek. – otthon sem bírom, ha a fiataluraznak.

-Rendben. Ha most megbocsájt, ki kell vasalnom a holnapi ruhát.

-Menjen csak, kedves…

-Lin, Bai Qing Lin.

- Lin, köszönöm a segítséget. Ha nem bánja készítenék magamnak valami vacsorát.

-Nyugodtan, ha segítség kell az emelten leszek.

-Köszönöm. – beléptem a szobába, lepakoltam a cuccaim és irány a konyha. Gyorsan összeütöttem egy könnyed Kris féle „minden bele” omlettet. Leültem a konyha pultra és halkan falatozni kezdem. Miközben ettem meghallottam, hogy a nagy macit kikergette a gyomra sötét barlangjából. A hűtőhöz cammogott, aztán mint mindig, csak dúlt, fúlt. Szó szerint kinézte a tányéromból a kaját.

- Tudtad, hogy nem illik valakit evés közben bámulni? – szóltam oda neki két falat közt.

-Akkor adjál.

- Hozzál evőeszközt. – középre toltam a tányért és közösen megettük az utolsó falatokat. Amint elfogyott, a tányérom betettem a mosogatóba és a szobám felé indultam. Hirtelen egy hatalmas mancs tekeredett a csuklómra és megpördültem. Tao arca alig volt pár centire az enyémtől.

- Nyelvoktatást is vállalsz?

- Nem olcsón. – kuncogtam, és az agyamban egy nem mindennapi kép jelent meg.

-Kapd be, pénzsóvár.

-English please. – kötekedtem, kihúztam a kezem a szorításból, és ahogy ő tette velem én is ugyanúgy az orrára csaptam az ajtóm. Amint a szobám menedékében voltam, próbáltam megakadályozni, hogy a szívem kiugorjon a helyéről.

Ahogy orromra csapta az ajtót szobámba mentem és próbáltam elfoglalni magam valamivel, de nem nagyon sikerült. Először leültem a gép elé, majd belenéztem a tanulnivalókba, utána filmet néztem, de hamar meguntam. Semmi nem kötötte le a figyelmem.  Felpattantam ágyamról, szekrényemhez léptem kivettem belőle egy pulcsit és az ajtóhoz battyogtam.  Lassan nyitottam ki az ajtót és nem figyelve léptem előre és csuktam be magam után. Felnéztem és láttam, hogy egy Létra áll velem szemben.

- Hát te?

- Szerinted az ember törölközővel a kezében hova megy? A kisállat kereskedésbe?

- Jogos. Bocs.- mondtam és indultam volna el, ha hangja nem tart vissza.

- Hova mész?

- Jaj a kicsi Kris kíváncsi, hogy hova megyek. - jött elő a bunkó énem. – Mi van félsz egyedül fürdeni? Bemenjek veled? Segítsek?- hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, így csuklón ragadtam a velem szemben lévő fiút. - Gyere. - húztam magammal a szobámba.

Úgy gondoltam, hogy ha azt mondták, hogy érezzem magam otthon, akkor úgy is teszem. Megszabadultam rám nehezedő ruhadarabjaimtól, a csípőmre tekertem egy nagyobb törölközőt, majd a vállamra dobtam egy kisebbet. Fogkefe, tusfürdő, sampon….tökéletes, fürdésre kész. Elindultam, de útközben össze találkoztam Pandával.

- Hát te? – kérdezte halkan.

- Szerinted az ember törölközővel a kezében hova megy? A kisállat kereskedésbe? – forró vízre vágytam, nem volt kedvem újra elviselni a kötekedéseit.

- Jogos. Bocs.- „No mi fene?” – gondoltam magamban.

- Hova mész?

- Jaj a kicsi Kris kíváncsi, hogy hova megyek. -  „ Na ennyit a jó fej Taoról.”- – Mi van félsz egyedül fürdeni? Bemenjek veled? Segítsek?- „Mi van?” néztem rá nagy szemekkel, mikor a szobájában kötöttünk ki.

-Tao, én fürdeni készültem. – mutattam a csípőmön ringatózó színes anyagra.

-Csak egy percet várj. – az arca teljesen megváltozott.

-Jól vagy? Fal fehér vagy.

-Csak kérlek maradj egy kicsit csendben. – a kezem még mindig nem engedte el. Hallottam, hogy valaki az ajtómhoz megy és bekopog – Engem keresnek, Tao engedj ki.

-Nem. – a hangjában a megszokott keménység helyett inkább félelem csengett – Kris, mindjárt mehetsz, csak várd meg, amíg elmegy.

-Ki?

-Senki.

-Panda.

-Létra. – felém villantotta irtó szexi féloldalas mosolyát, amitől megremegtek a lábaim. Cselekednem kellett és megpróbáltam kiszabadulni a mancsa közül, de nem engedett, sőt, a falhoz vágott és egészen közel hajolt hozzám.

Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. Kezeimet a fejem mellé szorította, a csuklómon egyre erősödött a szorítás.

-Ez fáj. – suttogtam. Felhorkantott, de lazított a szorításon. Nem tudom mi vezérelt, de hirtelen megcsókoltam őt. Érezni akartam mindenét, érezni, ahogy ajkai perzselik ajkaim.

Hatalmasra nyíltak szemeim mikor ajkait az enyémekhez érintette. Szorításom addig lazult, míg kezeit ki nem húzta enyémek közül, majd a falhoz lökött.  Elvált számtól és szemeimbe nézett. Barna íriszei megbabonáztak. Testem magától kezdett mozogni. Ajkaimmal a kanadai párnáihoz közelítettem,majd lassan nyelvemmel végignyaltam rajtuk és lágyan rájuk tapadtam. Szemeimet lehunytam, kezemmel pedig közelebb húztam magamhoz. Felsőtestünket csak a rajtam lévő pamut póló választotta el egymástól. A kanadai hirtelen hátrálni kezdett és húzott magával. Lábai akadályba ütköztek és ráesett ágyamra közben magával rántva engem is. Feje mellett támaszkodtam meg. Egyik kezemmel végig simítottam arccsontján, majd újra elvesztem  barna szemeiben.  Könyökeire támaszkodott majd egyik kezét tarkómra helyezve húzott közel magához.

- Panda…- suttogta „nevem” és lágy csókot lehelt ajkamra. Végignyalt felső párnámon és nyelvével táncba hívta enyémet. Csókunkat elmélyítette, bejárva ezzel szám minden szegletét. Légzésünk egyre szaporább lett.

- Kris.- váltam ki hirtelen a csókból. – Szerintem már elmentek. - másztam le róla és kisétáltam a szobám ajtaján, majd a házból.

„Hogy mi? Csak így itt hagy? Mi volt ez az egész?” – fogtam a fejem és elterültem az ágyon, mikor egy hang felébresztett.

-Kris? Te mit keresel itt? -  végig nézett rajtam az ismerős arcú fiú – Így….

-Ühöm, csak valamit akartam kérdezni Taotól, de úgy látom nincs itt. Egyébként te mit keresel itt?

-Itt lakom, a te szobáddal szemben. Luhan vagyok, örvendek. Ja és kösz a reggelit.

-Igazán nincs mit. Tao a tesód és hagyod, hogy péppé verjen?!

-Az én hibám volt. – nem tudtam Luhanra figyelni, csak az előző 5 perc járt fejemben.

-Bocsáss meg Luhan, de el kell szaladjak egy pillanatra. Berohantam a szobába, magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót és kirohantam az utcára. Nem tudtam merre keressem Taot, így azt tettem ami, a legelőször eszembe jutott…torkomszakadtából kiabáltam.

-PANDAAAA~ …..PANDAAAAA~  - elkezdtem rohanni, de valaki hirtelen tarkón vágott.

-Ne üvölts már, te szerencsétlen.

-Bocs…de legalább megtaláltalak. – vigyorogtam – Mi volt ez az egész játék? Miért nem akarsz találkozni a testvéreddel? Miért vered szegényt péppé pusztán azért, mert hozzád szól? De ami a legjobban érdekel…..mi volt köztünk ez az egész? Miért rohantál el?

A házunk előtti kis, kivilágítatlan padra ültem le és gondolkodni kezdtem. Először lenyugtattam magam. Megvártam még légzésem újra felveszi szabályos tempóját, majd a távolba meredve próbáltam magyarázatot keresni az előbbi 5 percre.

- PANDAAAA~ …..PANDAAAAA~  - zavart meg Létra hangja. Felálltam és mögé lopakodva tarkón vágtam.

- Ne üvölts már, te szerencsétlen.

- Bocs…de legalább megtaláltalak. – vigyorgott, majd kérdés hadával támadott le.

- Lassíts. Így nem értek semmit.

- Vagy csak nem tudsz koncentrálni.

- Yaa. Gyere.- ragadtam csuklón mikor megláttam az ajtóban Lulut. – Ülj le és egyesével tedd fel a kérdéseket.

- Mi volt ez az egész játék? Miért nem akarsz találkozni a testvéreddel? Miért vered szegényt péppé pusztán azért, mert hozzád szól?.

- Nyugi, oké. Ez a mi dolgunk, ha nem tetszik ne nézd. – bújtam ki a válasz alól.

- De…

- Nincs semmi de. Másik?- tettem fel kérdésem, de a mellettem ülő csendben lábait felhúzva meredten bámult előre. – Hát jó. Meg ne fázz. - álltam fel mellőle.

-Képes lennél így itt hagyni?! – szóltam utána – Kegyetlen… - morogtam.

-Nem vagyok kegyetlen . – ült vissza mellém, én erre akkorát ugrottam, hogy majdnem leestem a padról.

-Te…mégis..hogy? Nem is láttalak….

-Vámpír vagyok és kiszívom a véred….

-Hamarabb tudnálak vérpandának elképzelni. – jót nevettem a viccemen, de Tao nem nevetett velem – Héj ez egy vicc volt…most kéne torkod szakadtából nevetned.

-Haha…

-Nem volt meggyőző. – hajoltam közel hozzá és hunyorogtam. Szembe fordult velem, az orrunk szinte összeért. Próbáltam jobb kedvre deríteni így úgy gondoltam vicces lenne ha a nyelvem hegyét hozzá érinteném az orrához. Meg is tettem, majd futólépésben távoztam a tett helyszínéről.

-LÉTRAAAA~ - hallottam magam mögül a kiáltás – Állj meg most azonnal.

-Kapj el Panda maci. – szaladtam be a házba, aztán föl a lépcsőn, ahol majdnem orra estem és irány a szobám.

- Te  idióta Létra azonnal nyisd ki amíg még jó kedvemben vagyok. - dörömböltem ajtaján, mint egy őrült.

- Már nem vagy abban. - nevetett az ajtó túloldalán.

- Addig nyisd ki míg szépen kérem, különben.

- Különben?- kérdezte incselkedve.

- Különben nem jársz jól. – mondtam, majd hátráltam. Lendületet vettem és szépen berúgtam az ajtót.

- YAAAA.- üvöltött rám a padlón feküdve.

- Én szóltam. - mentem be és becsuktam magam mögött a strapabíró válaszfalat.  Percekig néztem, ahogy orrát fogva a földön szerencsétlenkedik, majd hirtelen felindulásból mellé guggolva szólaltam meg. - Hé, jól vagy?

-Nem, basszus, nem vagyok jól. Lehet,hogy betört az orrom. Nagyon fáj.

-Mutasd. – Taon látszott, hogy aggódik értem. Egy újabb arcát ismerhettem meg, ám szerintem most végképp kihúzom nála a gyufát. Rá öltöttem a nyelvem és annyit mondtam:

-Vicceltem, de tényleg fáj egy kicsit. – erre Tao teljes erőből megcsavarta az orrom – ÁÁÁÁ ez most tényleg fájt.

-Megérdemelted….

-Nem is….

-Létra, ne idegesíts! Különben….

-Különben mi lesz? Engem is megversz? Gyere nem félek tőled.

-Pedig jobban tennéd. – Panda egy szempillantás alatt rajtam ült, én pedig megint abba a kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, hogy lefogta a kezeim. A nyakamnál kezdett bíbelődni. Először csak gyenge szívásokat éreztem, aztán egyre erőssebbé váltak.

-Héj, ne szívd ki a nyakam.

-Nem megmondtam, hogy vámpír vagyok. – suttogta legérzékenyebb pontomra a fülem mögött, majd apró puszit lehelt rá, amitől a testemen végigszaladt a hideg.

Elmosolyodtam reakcióján.

- Szóval itt. – mondtam majd lassan végignyaltam érzékeny pontján. Teste remegni kezdett alattam.  Percekkel később megismételtem megint, addig ajkaihoz tapadva tornáztam fel magunkat az ágyába. Végignyaltam lassan fülcimpáján majd belecuppantottam fülébe.

- Yaa.- ütött meg gyengén. Kaján vigyor kúszott arcomra és póló aljához hajolva számmal próbáltam eltűntetni felsőtestéről, ügyelve arra, hogy puha párnám érintse hasát, majd mellkasát végül kulcscsontjánál megálltam és apró puszikkal leptem el közben megszabadítottam a pamut anyagtól. Eldobtam a szoba másik felébe és újra puha párnáit vettem kezelésbe, de megszólalt a vészcsengő. Amilyen hevesen faltam ajkait olyan gyorsasággal ugrottam hátra.

- Mi az?- kérdezte Létra.

- Semmi. - álltam fel .-  Jó éjt.

- Megint itt hagysz?- kérdezte és kezem után kapott. – Nem kell folytatni ha megijedtél, de maradj itt. - suttogta a sötétségbe. Leültem az ágyra és lassan eldőlve rajta hunytam le szemeim.

"First date" part 3.

Az utolsó délutáni órámon ültem, már majd leragadtak a szemeim, mikor egy papírgalacsin repült a hajamba. „Bazd meg.” –gondoltam magamban és kihalásztam kócos hajamból a kis fecnit. Írást véltem rajta felfedezni: 

„Létra, ajánlom,hogy legyen itt a bringád, mert én nem viszlek hazáig….” 

-Ki kérte? – motyogtam és ráfirkattonttam a választ, hogy kicsit megvicceljem angolul írtam.

„Panda, engem kocsival hoztak, de behozatom ha annyira fontos…..És célozhatnál jobban is, ne a hajamba dobáld!!!!!!” 

Körbenéztem és egyenesen Tao arcába dobtam a választ, majdnem hangosan felnevettem, mikor az arcáról lepattant a kis papír és ő csak engem bámult.  

„Seggfej”. – tátogtam és a papír után nyúltam. Olvasni kezdtem, de nem értettem mit írt a kanadai selyemfiú.

„ Létra mond mit?”- írtam rá cseppnyi angoltudásommal és visszadobtam a papírt, ami megint a hajában landolt. 

Ismételten kihalásztam kócos fürtjeim közül a galacsint, a hajam most már egy nagy kóc volt a fejemen. Szét hajtottam az üzenetet és fulladni kezdtem, amint megláttam a papíron lévő rövid kérdést. A tanár megfordult.

-Rosszul van? – kérdezte aggódva.

-Jól vagyok tanárnő, csak félre nyeltem, semmiség. – miközben magyaráztam, folyamatosan nevettem, de próbáltam köhögésnek mutatni. Miután a tanár vissza fordult a táblához, hátra fordultam és elismerően felmutattam a hüvelykujjam Taonak és eltátogtam neki, hogy „Nagyon jó az angolod.” Válaszul egy ceruza vágódott neki a tarkómnak, majd csúszott be az ingembe végig karcolva a hátam. 

„Ha vissza akarod kapni a ceruzád, idejössz és kiveszed. Amúgy kocsival hoztak, de behozathatom a biciklim, ha annyira nagy fáradság gyalogolnod…..Rád férne pár angol lecke XD” 

Most nem húzogattam inkább a Panda bajszát, így csak az asztalára dobtam, ami azt eredményezte, hogy a ceruza lejjebb csúszott a nadrágkorcomhoz.

Felvettem az asztalomra dobot papír fecnit, széthajtottam és olvasni kezdtem. Mivel ceruzámat nekidobtam létrának nem volt mivel írni, Laytól meg nem volt kedvem kérni így csak halkan szólongatni kezdtem a kanadait.

- Héé. Létra.. Psszt.- suttogtam, de a magasabb nem fordult hátra. – Hát jó ha ezt akarod. – mondtam egy kicsit hangosabban, hogy hallja, majd kitoltam a székem és elindultam a szőkeség felé. – Még meggondolhatod magad. – suttogtam még mindig és az asztalán lévő ceruzára mutattam reménykedve, hogy veszi a lapot különben itt mindenki előtt veszem le felsőjét, hogy visszakapjam íróeszközöm. – Na?- suttogtam füléhez hajolva.

- ZiTao, te mit csinálsz ott?

- Én? Mit is csinálok?- néztem rá Krisre.

- Csak egy ceruzáért jött. – vett fel egyet az asztalról és a kezembe nyomtam.

- Menj vissza a helyedre. – emelte fel kicsit hangját a tanárnő és miután hátát fordított a Létrához fordultam.

- Okos húzás Létra.- veregettem vállon és visszasétáltam a helyemre.

Tao érintése a vállamon elindított bennem valamit. Mintha valami elektromosság száguldott volna végig az ereimben. Próbáltam nem elpirulni és nem törődni az érzéssel, így csak szimplán ellöktem a kezét, ami azt eredményezte, hogy újra összeértünk…megint az az érzés. A ceruzámnak lába kélt, és mivel nem volt más választásom rögtönöztem egy gyors sztriptízt. A tanárnő pont akkor fordult meg, mikor az ingem kezdtem gombolni.

-Maga mégis mit csinál? – az arca vörösen izzott.

-Elnézést tanárnő, de elvették a ceruzám, viszont az ingemben van egy másik. 

-Mit keres az ingjében egy ceruza?

-Látja tanárnő ez egy nagyon jó kérdés…- jött a hátam mögül egy ismerős hang. Levettem az ingem, de nem bírtam kivenni a ceruzát, mert éppen ott fityegett a trikóm és a nadrágom között, a gatyámba pedig nem akartam ceruzát, így lassan húzva a trikóm felfelé jött vele a ceruza. Mindezt csak, hogy még nagyobbat égjek az osztállyal szemben csináltam, hogy a tanárnő el ne ájuljon…szerintem nem volt messze tőle. Kivettem kis íróeszközöm, illetve Panda kis íróeszközét és, mint valami dicsőséges tárgyat a fejem fölé emelve körbefordultam, ezzel nem kis hangzavart kiváltva. 

A kis hangzavart, melyet a kanadai rögtönzött sztriptíze váltott ki, a csengő hangja halkította el egy pillanatra, majd tette még hangosabbá, ahogy a diákok felállva széküket a padlón karistolva kezdtek pakolászni. 

- Ki mondta, hogy VÉGE AZ ÓRÁNAK?!- kezdett kiabálni a tanárnő. Mindenki csendben visszaült és figyelni kezdett.  Öt perc magyarázás után megelégeltem a dolgot és székemet hangosan kitolva álltam fel a helyemről.

- Zitao, ÜLJ LE!

- Miért is? Úgy tudom kicsöngettek és bár a csengő a tanároknak szól a szünet a diákoké.- indultam el lassan a terem ajtaja felé. A többiekkel először kussban figyelték, ahogy egyre közelebb érek az ajtóhoz, majd mint akiket rakétából lőttek ki rohantak ki a teremből.

- Létra, te nem jössz?- fordultam vissza az ajtóból. Nem válaszolt. Felállt és cuccait összeszedve kibattyogott mellém.

- Még mindig Kris.- ment el mellettem.

-Kris.- mondtam ki halkan a nevét és utána mentem. – A biciklid?- kérdeztem meg mikor én már sajátomon ültem.

- Ott van. – mutatott valamerre.

- Óhajtanál felszállni rá. - kezdtem kijönni megint a béketűrésemből. Létra ért ahhoz, hogyan idegesítsen fel.

 - Panda, elindulsz még ma?- hallottam a kanadai hangját és elindult a kapu fele.

"First date" part 2.

- Hé, Létra! Mivel jöttél suliba?- kiabáltam neki vissza az ajtóból, mielőtt eltűntem volna az ebédszünetre.

- Mivel muszáj volt. – válaszolt kurtán és visszafordult a többiekhez, akik érdeklődve kérdezgették. Nem tudom, hogy egy idiótát miről lehet kérdezgetni, így fityet hányva rá elindultam az ebédlő felé. Megvettem a kajám és törzshelyünk felé vettem az irányt.  Az ebédlőben volt egy kisebb galéria, ahova nem sok embert engedtünk be.  Az olyanok, mint  Kris sose fogják velünk együtt tölteni az egy órás kimentőt, amit ilyenkor kapunk. Letettem tálcám az asztalra és a padra állva leültem mellé.

- Hé, Lay!- kiabáltam le mikor megláttam és intettem neki, hogy jöjjön fel .

- Mi van?- kérdezte nem túl barátságosan.

- Mi a fasz bajod van?

- Most messzire mentél Tao, az. Mit ártott neked az a szerencsétlen?! – ült le azért mellém.

- Hidd el sok mindent.

- Na, amúgy mit akartál?

- Felejtsd el. – felálltam és ebédemet otthagyva mentem ki az épületből.

Tao, mint eddig mindig….hangos. Meg egyébként is mit érdekli, hogy mivel jöttem?! Pff~ vissza fordultam az engem körbe vett kis roham osztaghoz, akik olyan kérdésekkel árasztottak el, hogy: Tényleg Kanadában éltél? Miért jöttetek Hong-Kongba? Tudsz angolul?

„Nem basszus, Kanadába meg se szólaltam….” – jött a fejemben a gonosz válasz, de csak mosolyogtam és kedvesen próbáltam mindenre kimerítő választ adni.

A srác a mosdóból, akit követtem az asztalra dobta a tálcáját, mire mindenki megijedt.

-Héj, ezt abba lehet hagyni. Hagyjátok már levegőhöz jutni ti tetvek. Ragadtok az újakra, mint legyek a légy papírra.

-Elmés beszólás…. – mondta az egyik, közben a szemüvegével bíbelődött.

-Húú~ micsoda észre vétel zsenikém. Na kotrás innen, míg szépen mondom.

-Ne hidd Zhang Yixing, hogy ezzel te nyertél.

-Na vidd a slepedd arrébb és foglalkozz magaddal…és a nevem Lay. Hülye. – a körülöttem lévők úgy eliramodtak, mintha csak ágyúból lőtték volna őket ki – Ne is foglalkozz velük, ők a suli újságosok….ne hallgass rájuk, rosszabbak egy pletyka lapnál.

-Kösz. – mondtam és végre neki láthattam az ebédnek – Egyébként Kris vagyok. – mondtam teli szájjal.

-Nyeld le először haver. Én Lay vagyok. Örvendek.

Valahonnan éreztem, hogy figyelnek. Felnéztem és megláttam Taot, ahogy engem figyel. A szemeiből sütött a harag….ismét.

Miután kiszellőztettem a fejem visszaballagtam ebédemhez és leültem. Falatozni kezdtem és közben körbekémleltem.  Lent nem mindennapi eset fogadta szemeim. Lay és Létra uraság egymás mellett, ráadásul Lay védi meg a langalétát?! Szemeimben harag gyúlt. Szinte már égettem a barnaság hátát mire hátrafordult. Felpattant ülő helyzetemből és nyugodtságot színlelve sétáltam oda hozzájuk.

- Khm..khm. - huppantam le velük szembe.

- Valami baj van? – kérdezte a kanadai szépfiú félig teli szájjal.

- Nem, már hogy is lenne. -  vettem el egy pálcikát a mellettünk ülőktől és enni kezdtem a kajájából. – Na mi van, valami nem tetszik?- kérdeztem meg mikor már körülbelül a fél ebédjét elpusztítottam.

- Ja… ez az enyém.

- Ő meg az enyém.- ragadtam meg Layt és húztam magam után fel a galériára.

Majd megfulladtam a kajától, ami épp a számba volt a kijelentés hallatán. Körbe jártam Layt, majd Tao szemeibe néztem, próbáltam minden haragom egy pillantásba sűríteni és annyit mondtam:

-Nem látom rajta a neved.

Tao arca pipacs vörös lett és csak úgy otthagyott.

-Ezzel meg mi a fene van? – kérdezte Lay, a hangosan trappoló Panda hátát méregetve.

-Mindig ilyen?

-Sose láttam még őt így…. – nézett rám nagy szemekkel Lay. Folytattuk tovább az ebédünket, mintha mi sem történt volna. Aztán egyszer csak egy hatalmas barna szempár méregetett engem, közvetlen közelről.

-Te még is mit csinálsz?

-Figyelem mitől vagy olyan nagy szám Létra.

-Kris. – javítottam ki.

-A Létra jobban hangzik.

-Oké…Panda. – vigyorogtam Tao arcába.

"First date"

Nem, nem és nem. Nem akarok új suliba menni, új emberekkel találkozni.  Nekem bőven megfelel a régi megszokott. Hjaaa~ elegem van az örökös költözködésből. Remélem most már végleg Hong Kongba maradunk.

Micsoda puccos suli, nem hiába..hisz elit, magán fiú iskola. Olyan, mintha Angliában lennénk, hasonlít egy régi villához, amiket a kosztümös filmekben láttam. Mekkora ajtó…vajon hol lehet az igazgatói?

-Öhm..Bocsánat….- mentem véletlen neki egy nagyon ideges fiúnak. Ő csak rám nézett és már ment is tovább. Mivel senkit nem láttam a folyosón a nyomába szegődtem, de bár ne tettem volna. A fiú WC-ben találtam meg, épp egy vérző orrú fiút püföltek.

-Héj állj már le. Normális vagy? Így is már vérzik az orra. Engedd el. – a ruhájánál fogva kezdtem ráncigálni, de hiába voltam  magasabb nála, sokkal erősebbnek bizonyult és a csaphoz lökött. Fémes íz töltötte meg a számat, a tükörbe nézve láttam, hogy felszakadt a szám.

-Menj. – kiabáltam a földön, halkan szipogó fiúnak. Ő csak bólintott és kirohant, míg én belöktem a támadóját az egyik WC-be.

- Mi a szar? Megint elfelejtetted, hogy mit mondtam tegnap?! HEEEEEEE?!.- üvöltöttem a megszeppent fiúval. Először ingjénél fogva a falhoz szorítottam. Háta keményen ütközött a wc-ben lévő hideg csempével. Az enyhe fájdalom miatt, amit a találkozás okozott, teste remegni kezdett,  és vegyült a félelem érzetével. – Nem fogsz megszólalni?- hajoltam egész közel arcához és úgy köptem felé a szavakat. – Hát, nekem így is jó. – húzódtam egy picit hátrébb és kezemet lendítettem  Luhan arca felé. hezitáltam egy picit, de végül kellő erővel találtam orron. Le akartam állni egy ütésnél, de az adrenalin keveredve a haraggal , amit a kisebb iránt éreztem, elborította agyam és püfölni kezdtem.  Percekkel később csapódott csak ki a mellékhelyiség ajtaja. Lay jött be rajta, akit egy létra követett.  Ez meg mit keres itt?- tettem fel magamban a kérdést, de nem törődve vele Luhannak szenteltem újra figyelmem és egy gyengébb ütést mértem cuki pofijára. Ahogy kezem érintette a puha bőrt egy idegen hangszín töltötte be a helységet.

- Héj, állj már le. normális vagy? Így is vérzik az orra. Engedd el. – ráncigált le a ruhámnál fogva langaléta uraság. Nem tétováztam. Egyből a csapnak löktem. Agyamat elborította lila köd, miután ficsúr úrfi belökött a wcbe.  Minden erőmet összeszedve estem neki és mindaddig vertük egymást, míg az igazgató meg nem jelent mellettünk.

-Uraim mi a fene folyik itt? – az igazgató úr, vagyis azt hittem, hogy ő az, úgy nézett ki, mint egy katona tiszt – Maga az új diák? Máris keresi magának a bajt?

-Elnézést! -  másztam le az alattam lévő fiúról, akinek a szemei még mindig szikrát szórtak – A nevem Wu Yi Fan, nem akartam kellemetlenséget okozni.

-Luhan mindent elmesélt. Nem kell megvédened magad nem vagy veszélyben.

-Chö…

-Tao viszont te annál nagyobba. Hányszor kell még szólj…- a fiú a mondat közepén otthagyta az igazgatót. Nem semmi bátorság kell ezt megtenni. Az igazgató utána üvöltött, hogy azonnal menjen az irodájába, de ő válaszképp csak magasra emelte középső ujját. Tao, úgy látszik meg van az első ember a fekete listámon.

-Igazgató úr megkaphatnám az óra rendem? – kérdeztem halkan, mert attól tartottam, hogy a diri feje menten lerepül olyan vörös volt. Kicsit összeszedte magát és mutatta az utat. Az irodája melletti kis széken már ott ült, az előbbi balhé főkolomposa. Míg a zárral bíbelődtek, alkalmam nyílt rá, hogy jobban megfigyeljem ezt a kis kung-fu pandát. Amint egyre jobban mélyedtem vonásainak tanulmányozásában, rá kellett jönnöm, hogy nem éppen a csúnya kategóriába tartozik. Sőt kifejezetten helyes.

-Gyerünk uraim az irodába. – térített magamhoz a diri hangja.

-Na megnyílt a pokol kapuja. – vicceskedett Tao és rám kacsintott.

Az arcom elöntötte az égő pír. „Kris térj észhez, az előbb verekedtetek össze. Ő rossz.” – figyelmeztetett lelkiismeretem, megráztam a fejem és azonnal kitisztultak a gondolataim.

- Uraim mi a fene folyik itt?- térített észhez valamilyen szinten a diri idegesítő hangja. - Maga az új diák? Máris keresi magának a bajt?- kérdezte a feletettem terpeszkedő egyént.  szóval ő az új fiú. Wu Yi Fan…érdekes egy lény, meg kell hagyni.

- Luhan mindent elmesélt. - kezdte az igazgató a cicafiú felé fordulva. Cicafiú?!Hát jó én se vagyok komplett. Öt perce se ismerem a srácot, de már több jelzőt kapott, mint Lulu.

-Tao…- fordult felém az katonának kinéző férfi. Végig se hallgatva álltam fel és hagytam ott őket. Hallottam, ahogy még idegesen utánam ordibált, de kezemet felemelve középső ujjammal tiszteltem meg az iskola fejét.  Az igazgatói fele mentem és az irodai előtti kis széken vártam, hogy a tatika elbattyogjon ide. 

- Gyerünk uraim az irodába. – hozott vissza  jelenbe az igazgató hangja.

- Na megnyílt a pokol kapuja.- álltam fel és rákacsintottam a mellettem lévőre. Beérve  kényelmesen elhelyezkedtem az íróasztalt előtti egyik fotelben. Lábaimat felhúzva ültem a bőrhuzattal díszített karosszékben.

- Szóval maga. - mutatott a diri Kris felé. – Itt az órarendje és a papírok, amiket még alá kéne firkantani. Töltse ki őket míg én elbeszélgetek ezzel a jómadárral. – tette elé az összes papírt, majd felém fordult.

- Mi van?!- kérdeztem, ahogy tekintetét magamon éreztem.

- Tisztelet, fiam, TISZTELET!- kezdett el üvöltözni.

- Mit akar tudni?! HEE?

- A miértet. - próbált lenyugodni az öreg.

- Nincs miért. Egyszerűen csak jólesett és kész. – rántottam meg vállaim. - Mehetek?

- Nem. – ültetett vissza.

- Figyelmesen hallgatom mit követtem még el. Szóval?- hajoltam közelebb az asztalhoz. Nem szólt semmit, csak egy papírt nyomott a kezembe.  Olvasni kezdtem.- Hogy mi?! Mi a franc ez? Most szórakozik velem?! Hogy ez a kanadai… kanadai ugye? nálam lakjon?! Az én házamban? Na ne röhögtessen.

-Igazgató úr erre tényleg semmi szükség. – újra elpirultam, „Jézus Kris szedd már össze magad.” – Elégszer váltottam iskolát, hogy tudjam, hogyan kell beilleszkedni.

-Nagyon is jól tudom…Kris. – nézte le becenevem a papírról – Igazából ez Taonak lenne nagy segítség.

A mellettem ülő srác már épp nyitotta volna a száját, de a diri felemelte hatalmas mancsát ezzel fojtva belé a szót. Ránéztem Taora, de ő rám se hederített, csak fortyogott magában.

-Nem lehetne esetleg, hogy csak délutánonként, mondjuk együtt tanulunk? – vetettem fel az ötletet.

-Tao jegyei messze az egyik legjobbak iskolánkban, ám a magatartásával némi gondok vannak, mint azt már te is tapasztalhattad, Tao nem éppen tartozik a hidegvérűek közé.

„Vettem észre.” – gondoltam magamban.

-De igazgató úr….

-Semmi de Kris. Ez a döntésem. És most elmehettek fiúk, a napnak még koránt sincs vége. – fel álltam és mérgesen kirohantam. „Ezt nem tehetik meg velem.” – mérgelődtem magamban. Tao unott képpel baktatott utánam.

-Ne kövess…- szóltam rá kissé ingerültebben. Ő erre csak megrendítette a vállát és annyit mondott.

-Ugyan abba az osztályba járunk….- végig nézett rajtam – Létra.

Csendben, unott pofával hallgattam ahogy a langaléta próbálja az öreget meggyőzni, hogy semmi szükség az együttélésre, de amit ez egyszer a fejébe vett azt onnan ki nem veri senki, csak akkor, ha az öreget elteszi láb alól, és bármennyire is az látszik, hogy ki nem állhatom még én se kívánom a halálát.

- Semmi de, Kris. Ez a döntésem. És most elmehettek  fiúk, a napnak még koránt sincs vége. – állt fel Yi Fan, vagy kris.. Franc tudja melyiket szereti jobban, de nem is érdekel. Unott képpel mentem a kanadai után.

- Ne kövess. – fordult hátra kicsit ingerült hangnemet megütve. Vállat rántottam és megszólaltam.

- Ugyanabba az osztályba járunk….- végignéztem rajta. - Létra. - mondtam ki hangosan a hozzá illő legjobb nevet, majd otthagyva a folyosón bementem az osztályterembe.