Reggel a telefonom kibaszott csörgésére keltem. Azt se tudtam hirtelen, hogy fiú vagy lány vagyok. Őrjöngve kerestem a hangosan zenélő készléket, majd a zöld gombot lenyomva bele ordítottam a telefonba.
- Mi a faszom van már?
- Nem mi a faszom, hanem jó napot.- szólt bele az egyik kísérő tanár.
- Elnézést, jó napot.
- Hol tetszik lenni drága Huang Zi Tao?- kérdezte kedvesen a vonal túlsó végén lévő, hangjából mégis éreztem, hogy csak nem akar jelentett rendezni.
- Otthon, miért?
- Hogy miért? Mondjuk azért, mert harminc x gyerek és két tanár várja, hogy idetolja a reptérre a seggét.- csapta le a telefont. Egyből az órámra néztem.
- A jó kurva életbe. Ilyen is csak velem fordul elő. - Kezdtem el őrült tempóba készülődni.
Reggel gondosan elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elsőként érkeztem a reptérre Lay társaságában. Már lassan indultunk becsekkolni, de a Pandámat még sehol sem láttam. Éreztem, hogy fel kéne hívnom, de a tanárom vöröslő arcát látva úgy gondoltam, ő már beszélt vele...Gyorsan pötyögtem neki egy sms-t: Ha nem játszanál egész éjszaka...talán nem aludnál el, lehet, hogy mormotának kéne nevezzelek??? A válasz szinte azonnal jött: Kapd be..... Válasz: Már megtörtént....
Így is tisztára remegtem már az idegtől, még ez hiányzott Kris. Mondhatom baromi kedves vagy. Legalább neked nem kéne ilyennek lenned. – szidtam magamban a buszon ülve Létrát. – Ha odaérek biztos kicsinálom. - fújtattam egy mérgembe.
- Mit tetszett mondani?- kérdezte egy öreg hölgy mellőlem.
- Jaj semmit. Leül?- álltam fel és inkább hátramentem és ott mérgelődtem tovább.
Már a gépen ültünk, mikor a hangosba egy csilingelő hang szólalt meg: Tisztelt Utasaink! Elnézésüket kérjük, de egy apró meghibásodás miatt később tudunk fel szállni. Kérjük mindenki maradjon a helyén! Köszönöm! "Apró meghibásodás? Szórakoznak velem? Miért nem maradtam otthon?" - gondoltam magamban. Reszkettem és izzadtam egyszerre, az ujjaim a karfába mélyedtek, az arcom fal fehérré vált, és egyre szaporábban vettem a levegőt. Közelgő pánikrohamomból egy igen erős zsibbasztó mulasztotta el. -Ez fájt. - dörzsöltem meg a vállam. Tao lihegve huppant le mellém, nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak. A haja egy jól szituált szénaboglyára hasonlított, ruhái pedig gyűrötten lógtak rajta. -Jobb ha csöndben maradsz és nem nevetsz,mert megjárod. - a Panda fenyegetést komolyan kell venni, így abbahagytam a nevetést és megpróbáltam úgy összefonni ujjaim, ujjaival, hogy senki ne lássa meg.
Apró mosoly húzódott arcomra, mikor ujjainkkal kezdett babrálni és még nagyobb lett, mikor néztem, ahogy bénázva próbálja elrejteni, hogy senki ne lássa meg.
- Te se nevess. – fenyegetett meg ő is, de tudtam nem gondolja komolyan.
- Amúgy ti még, hogy-hogy itt vagytok? Nem a gépen kéne lennetek?
- Hát…- kezdett bele Létra, de nem tudta folytatni.
- Nem hallottad a bemondót?- huppant le mellénk Lulu.
- Nem, de te meg felébreszhettél volna. - küldtem felé gyilkoló pillantásokat.
- Próbáltalak, de be se jutottam a szobádba. – ült el inkább mellőlünk.
- Most elüldözted szegényt. - nem foglalkoztam Kris nyavalygásával.
- Na miért is vagytok még itt?
-Na miért is vagytok még itt? - fordította felém teljes figyelmét rám Tao, mit sem törődve Luhannal, aki sértődötten vissza huppant az előttünk lévő ülésbe. A szám kiszáradt és egy árva szó nem jött ki rajta, amint belegondoltam, hogy mekkora bajok lehetnek egy "apró meghibásodásból" - Héj Létra! Minden oké? - csak nemlegesen megráztam a fejem. - Lulu mi a gond? Miért nem szállt még fel a gép? -Valami gigszer van, és megjavítják. - mondta Luhan, majd előre fordult. -Értem. - újra felém fordult - Nem lesz semmi baj, itt vagyok. - suttogta..."Hogy miért nem tud mindig ilyen kedves lenni?"- gondoltam magamban és egy apró mosoly terült szét az arcomon.
- Na indulás. - hallottuk meg a tanár nem túl kellemes hangját. – Nektek is ti hétalvók. Nem elég, hogy elkésel, még itt is rád kell várni?!- kérdezi szinte már üvöltve a tanár.
- Miért pont ő kellett második kísérőnek?!- kérdeztem nagyon halkan.
- Nem bírod?
- Ő nem bír engem. - válaszoltam Létrának és elindultam becsekkolni.
